The Truth is in the Past /3.rész/

Harmadik Fejezet

Délután Felix karjaiban szerettem volna ébredni, de nem. Az ágy másik felén voltam, úgy hogy a lábam feküdt a párnán a fejem meg Felix lábával szemezett. M’ért is lenne tündérmese az életem?

Lassan felültem az ágyon és a mellettem alvó fiúra néztem. Mivel nem volt szívem felkelteni, felkeltem és elmentem fogat mosni. Bementem a fürdőbe, letusoltam, fogat mostam, kiléptem a mai napra szánt ruháimért és vissza a fürdőbe. Ott még gyorsan felöltöztem és kész is voltam. Már csak a hajam maradt hátra. A fürdőből kilépve a bőröndömhöz vettem az irányt és kerestem elő a hajvasalóm, amit induláskor a táska aljába raktam. Mikor megtaláltam egy konnektort kerestem, amit az ágy mellett találtam is. De mielőtt bedugtam volna az áramba észrevettem, hogy Felix még mindig az igazak álmát alussza. Most előbújt bennem a kisördög és az ágy végét megkerülve mentem át a másik oldalra. Elterveztem, hogy-hogyan fogom felébreszteni. Egyszerű. Ráugrom.  Gondoltam, majd cselekedtem is. Hátán feküdt így úgy határoztam, hogy hasára ugrok ülve. Végül mivel az ugrás túlságosan gonosz tervnek bizonyult, csak ráültem hasára. Nagyon gyorsan kinyitódtak szemei, engem pedig az ágyra lökött le a hasáról.

–Te zakkant vagy?! – ült fel gyorsan.

–Most mi van? Nem én alszok délig!

–Nincs dél! Csak délután kettő óra! – mutatott a faliórára, amit eddig észre sem vettem.

–Akkor is kelj fel! – mondtam, majd bedugtam a konnektorba a hajvasaló villásdugóját.

Megvártam még felmelegszik és szépen lassan göndöríteni kezdtem hosszú, barna hajam. Eltelt egy idő, mire befejeztem, mert elég sűrű a hajam, de mire kész lettem Felix is elkészült. Éppen a kanapéhoz igyekeztünk TV-t nézni, mikor kopogtak. Intettem barátomnak, hogy majd én megyek és célomat megváltoztatva indultam az ajtóhoz. Kinyitottam és Lay állt előttem.

–Ti ketten? – kezdett el zavarodottan mutogatni rám és a kanapén ülő Felixre.

–Áá, dehogy! Hao osztott be így – vágtam flegma arcot, ő pedig elnevette magát. – Ha-ha-ha nagyon vicces. Szóval minek köszönhetem látogatásod?

–Ja, igen. Lenne kedvetek eljönni velem valahova? Egy kis bemutató szerűség lenne. – magyarázta.

–Én benne vagyok! Felix? – néztem hátra.

–Ja, ja, aha. – intett hátra.

–Oké, akkor majd nem sokára jövök. – mondta.

–Oké, hello. – köszöntem.

–Bye – köszönt, majd becsuktam az ajtót.

Vissza mentem a kanapéhoz és mielőtt leültem volna, fejbe vágtam barátom.

–Ezt mégis miért kaptam? – kapott a fejéhez.

–Csak úgy – válaszoltam, majd lehuppantam mellé.

Mivel nem volt semmi érdekes a TV- ben - amiben hál’Istennek nem csak pornó volt- ezért a DVD-be rakott egy horror filmet, amit hozott. Megkérdeztem, hogy miért hozta és azt mondta, hogy azért, mert tudja, nem szeretem a horrort. Hát nem mondom! Mi vagyunk a legjobb barátok! Annyira utálom mikor ilyen! Amúgy is utálom, de ilyenkor különösen. Szóval, betette a horroros filmet és el is indította. Egy félelmetes résznél félelmemben hirtelen a karjába csimpaszkodtam. Rám nézett és nevetett egy jót. Köszi Felix, eddig ez a legkedvesebb dolog, amit tehettél! Nagyon hálás, vagyok! A film negyedénél ismét kopogtak. Felix gyorsan felpattant, hogy kinyissa, engem pedig magamra hagyott. Gyorsan megállítottam a filmet és az ajtó irányába néztem. Barátom szép lassan ment, nem siette el a dolgot. Odaért, majd kinyitotta. Egy percig nagyon szemezett a kívülállóval.

–Ő is jön? – hallottam meg egy ismerőst, aki BamBam volt.

–Hidd el én sem örülök neki! Csakis Kristin miatt megyek el! – válaszolt Felix, majd becsapta az ajtót. – Készülj! Jöttek! – mondta nekem.

Gyorsan elkészültünk és mentünk is ki. Kimentünk a folyosóra, BamBam a falnak dőlve, keresztbe tett lábbal és maga előtt összefont kézzel állt, míg Lay ide-oda sétált.

–Na végre! – flegmázott BamBam, a mellettem álló emberre nézve, úgy mint aki meg akarja ölni.

–Kuss – válaszolt Felix.

–Ne veszekedjetek, induljatok! – indult meg Lay.

Kimentünk a szállodából, és jobbra fordulva mentünk tovább. Szép volt a környék. Nagy házak, egy park a sarkon egyszóval gyönyörű. Az utca végén balra fordultunk és egy kis gyaloglás után, körülbelül az utca felénél, egy kis bolt előtt álltunk meg.

–Itt egy kis mindenes bolt, ha szükségetek lenne valamire. Mellesleg a szállodában is van egy kis büfé, de ha ki akartok mozdulni egy kicsit ez is megfelel. – mondta. – Igazából, nem a várost akarom bemutatni. Csak utasítást kaptam,hogy mutassam meg a kisboltot, meg igazából a várost is, de kitaláltam valami mást! Mi lenne ha üdvözölnélek benneteket? – nézett végig rajtunk, mi pedig csak bólogattunk. – Oké, kövessetek! – intett, majd elindult, mi pedig utána.

Végig mentünk a kisbolt utcáján, lefordultunk jobbra, az az utca végén, ahol egy nagy fa állt a sarkon, ott lefordultunk balra. Elhaladunk két ház előtt és a harmadik ház, valójában nem is ház volt. Lay itt is megállt.

–Nos ide is értünk! Bemegyünk és utána mindent elmondok. – mondta.

Az épület előtt pár részeges beszélgetett. Bementünk Lay széttárta a kezét felénk nézett és elkiáltotta magát.

–BEMUTATOM KÍNÁT!! – ordította.

Egy kocsma volt. Mire is számítottam? Mindenki részeg volt. Voltak akik, a barátnőjükkel csókolóztak, néhányan a földön vagy éppen a haverjaikon aludtak, egy csomóan voltak a pultnál, a zene üvöltött, amire egy csomó fiatal lány és fiú ugrált. Mikor jobban megfigyeltem, hogy honnan szól a zene, észre vettem, hogy a kocsmában DJ is volt. Életemben először jártam kocsmában. Lay a pulthoz vezetett minket és motyogott valamit a pult mögött lévő nőnek, akin alig volt ruha. Szerettem volna közelebbről is megnézni a DJ-t, így annyit mondtam BamBam-nek, hogy mindjárt jövök és a bulizó tömegen átfurakodva, próbáltam közelebb jutni. Nagy nehezen odaértem és jobban megfigyelhettem a DJ pult mögött álló embert. Fiú, nem csúnya, menő, cuki, piros hajú-biztos festett- és szexi. Miután elolvadtam a gyönyörben, újra megindultam a társaság között. Ismét nehezen jutottam vissza a bulizó fiúk és lányok között de sikerült.

–Lay! Ki a DJ? – fordultam felé.

–Ő? – mutatott arra, mire bólogattam. – G-Dragon. Egy koreai srác, akit a lányok imádnak. Nagyon jó DJ és egy banda tagja. A Banda nagyon híres, úgy Koreában, úgy külföldön is. A banda a Big Bang. Öt tagú. A tagok G-Dragon, Seungri, T.O.P, Taeyang, Daesung. Nézz utána. – adott egy kis infót.

–G-Dragon?? – kérdezett vissza BamBam.

–Ismered? – nézett rá Lay.

–Honnan ismerném? Dehogy ismerem! – fakadt ki. Látszik rajta, hogy ideges lett. – Megyek haza. Sziasztok. – fejezte be, majd az ajtó felé indulva elment.

A szemem újra G-Dragonra tévedt. Elképzeltem magam, ahogy a barátnője vagyok. Sajnos túl erős a fantáziám és olyan dolgokat képzeltem el amik soha nem történnének meg. Miután olyan dolgok történtek a fejemben, amik a valóságban lehetetlenek, észbe kaptam. Körül néztem, majd újra a DJ pult felé pillantottam. A piros hajú fiú már nem volt ott, helyette egy fekete, magas fiú állt, aki szintén a DJ szerepét játszotta. Oldalra pillantottam és ekkor tágra nyíltak a szemeim. A piros hajú G-Dragon épp felénk közeledett. Mikor köreinkbe ért lekezelt Felix-el és Lay-el, majd hozzám lépett.

–Hello! G-Dragon vagyok, a DJ, akit az előbb néztél. – nyújtotta felém kezét.

–Ö… Szia, a nevem Kristin – mutatkoztam be és boldogan elfogadtam gesztusát.

–Kri-Kristin? – csodálkozott.

–Igen. – feleltem.

Odalépett Felixhez súgott a fülébe valamit, amire Felix „Igen”- nel felelt.

–Amúgy ti hogy kerültetek ide? – intézte Layhez a kérdést.

–Bemutatom nekik Kínát. – nézett rám, majd Felixre.

–Áá… értem. Most megyek, leváltom HyungWon-t. – mondta és elment.

Felálltam és oda mentem Felixhez.

–Ismered? – suttogtam a fülébe.

–Ööö… – habozott – Gyerekkori barátom.

–Hogy-hogy én nem ismerem? – suttogtam tovább.

–Te akkor már elköltöztél – felelte.

–Aha – hagytam annyiban és visszabaktattam a helyemre.

Leültem és gondolkodtam egy kicsit a dolgokon. GD ismeri Felixet. BamBam elment, de miért? Lehet, hogy Bam is ismeri GD-t, meglátta a DJ pultnál és azért ment el? Mintha valamit titkolnának…Mind a ketten vagyis hárman, GD-vel együtt. Ekkor valamilyen oknál fogva Felix felé néztem. Ő a pult felé fordulva ült. Előtte vagy 15 üres pohárka állt, amiket éppen tölteni készült az egyik kiszolgáló nő.

–Kérsz Wisky-t? – lökött meg Lay.

Bólintottam. Intett az egyik lánynak, aki nyomban ott is termett. Leadta a rendelést és a nő nyomban ki is szolgálta. Lay felém nyújtotta az egyik poharat és egy kortyra megitta a másikat. Én is megittam és kértem még egyet… Meg még egyet és egy harmadikat is…. mindaddig, amíg részeg nem lettem.

Író szemszöge

Felix lerészegedett. Lay is. Majd Kristin is követte példájukat. Miután a triót BamBam elhagyta, nem volt aki vigyázzon rájuk. Az ok amiért Bam elment, az nem más, mint hogy látta a közel jövőt és mivel nem szeretett volna részt venni, abban amit látott, elment. Lassan mind a hárman a sárgaföldig leitták maguk és megindultak haza. A kocsmából kilépve az ellenkező irányba fordultak, mert szerintük az volt a jó út. Mentek egy darabig, ordibálva, szaladva, dülöngélve…

–Van egy ötletem! – kiáltotta Kristin – Meglátogatom a nagymamám!!

–Há’ de az má’ meghalt, nem? – kiáltott vissza Felix.

–De igen! De kit érdekel? Megyek és meglátogatom!!

–Jó, menjünk!! – kiáltotta Lay is.

Azzal megfordultak és egy ház falának nekimenve kezdték el verni, azt.

–Nagyi! Engedj be!!

–Kristin Nagyija engedj bee!! – kiáltotta Lay.

Felix tovább akart menni, mert nem akart hülyékkel lenni egy helyen, viszont egy villanyoszlop ebben megakadályozta. A nagy lendülettől a földre huppant.

–Há’ figyeljé’ má’ oda! Nem tudsz vigyázni? – kezdett kiabálni és mutogatni kezével.

Mind a hárman kiáltoztak, nem törődve azzal, hogy már mindenki alszik az utcában.

–Nem akarja kinyitni. – szólalt meg végül Kristin. – Biztos elment a boltba.

Lay is abba hagyta és leült Felix és Kristin mellé a földre.

–Meg kellene nézni valami jó filmet. – talált ki valamit Felix.

–Tényleg!!! A reszkessetek betörők hétkor kezdődik! – hangoztatta Lay és ránézett az órájára, ami azt mutatta, hogy harminc perc múlva éjfél lesz. – És még csak hat óra! Siessünk!

Ezzel a trió felállt és tovább indultak. Egyenesen haladtak, az utca végén pedig lefordultak balra. Az utca felénél Lay felkiáltott:

–Itt vagyunk! Be kell menni, hogy legyen helyünk, mert később az összes el lesz foglalva. – jelentette ki, majd a fal felé indulva, akart bemenni az ajtón. Mivel meg se közelítette az ajtót, egyenesen a falnak ütközött.. – Nézd már! Nem akar kinyílni ez a hülye ajtó! Nyílj ki, mert én azt mondtam! Ne pofázz, hanem dolgozz! – kezdett el kiáltozni.

–Várjatok! Ez egy csapba! Tudom! – szólt Felix is. – Tudom mit kell tennem! Félre az útból! – kiáltott ismét pedig senki nem volt előtte.

Kiment az útra, a szélén keresett egy nagyobb követ és elhajította. Szerencséjére a kő a falnak ütközött, nem az óriási ablaknak, ami elválasztotta a bolt ruha kirakatát az utcától. Nem elégedett meg ezzel, így fogott még egy követ és azt is elhajította. Mivel a célzó képessége most nem mondható kitűnőnek, így ez a kő se talált célba. Helyette az ülve-kiáltozó Lay fejét választotta.

–Hogy az a koszos kutya enné meg az agyad! – fordult hátra. – Nem látod hogy tárgyalok? Ez a k*rva ajtó még mindig nem akar beengedni! – magyarázta miközben felállt és a falba rúgott. – ÁÁÁÁ!!! Ez fájt! – majd újra belerúgott és ezt folytatta egy ideig.

Felix ismét fogott egy követ és azt is elhajította. De ezúttal célba is talált...A nagy ablak betörött és a riasztó sem habozott sokáig, rögtön megszólalt.

–Most már biztonságos! Mehetünk! – jelenti ki büszkén, majd szép lassan bemászik az kirakaton.

Lay feltápászkodik a földről és Felix után megy. Míg ők ezt végig csinálták észre sem vették Kristint, aki kiállt az út közepére és az arra haladó kocsik után rohangált, azt kiabálva, hogy „Aha, most megfoglak te rabló! Nem menekülhetsz el egy kiképzetlen rendőr elől!! Börtönbe fogsz kerülni...Meg te is!”.

–Áá...Segítség! Elrabolták Felix-et és Lay-t. – vette észre, hogy a fiúk nincsenek ott, ahol korábban és ismét a kocsik felé fordult. – Ki volt? Ki rabolta el őket? – kiáltozott tovább.

Ekkor jött egy kocsi, ami fekete volt, Kristin elé állt, kinyújtotta kezét és nem mozdult. Azt hitte, hogy a kocsiban ülő személy rabolta el barátait. A sofőr telefonozott, nem nézett az útra, hiszen ki állna éjfélkor az úton?! Senki. Ezért tovább telefonozott. Kristin sem ment félre, az úttesten állt kinyújtott kézzel, a közeledő autó előtt. Mivel részeg volt nem tudta mit is csinál. Az autó közeledett, ahogy a vég is. Kristin csak állt. Mozdulatlanul. Fél méter és a kaszásnak is dolga lesz. Valaki leugrott a tetőről, az úton álló lányhoz sietett és kinyújtotta egyik karját, miközben átkarolta védettje derekát. Öt másodperc....Négy....Három....Kettő...és Egy. A fiúkeze megérintette a kocsi orrát, ami behorpadt, de a fizika is jelen volt és a fiú a lánnyal együtt egy kicsit hátra csúsztak, de nagyobb bajuk nem esett. A sofőr erre felnézett. Látta a lányt, de a fiú arcán fekete napszemüveg volt és a hosszú nyakú felső eltakarta száját. Kiszállt a kocsiból. Mikor meglátta a mercédesz elejét, tágra nyílt szemmel meredt maga elé.

–Hogy merte ezt csinálni a kocsimmal?? Ki maga? Földön kívüli? – kezdett el ordibálni.

A fiú nem törődött vele. Kristinnek tágra nyíltak a szemei és leroskadt a hideg betonra. A fiú pedig követte.

–Menjen innen! – szólalt meg a fiú. – Különben feljentem diák zaklatásért.

–Honnan tud maga arról? – ijedt meg a férfi.

–Nem hallotta?! Húzzon innen és mindenkinek azt mondja, hogy nekiment egy karónak. – nézett mélyen a férfi szemébe.

–Re-rendben. – azzal beszállt a kocsiba és elhajtott.

Az ismeretlen felállt Kristin mellől. Karjaiba kapta az ijedt lányt, lement az útról vele és lerakta a járdára, majd kb. egy méter távolságra ment és megszólalt.

–BB megtaláltam. A nagy áruháznál vagyunk a kocsma utcájától balra. Gyere érte, マスク(masuku(maszkban)). – fejezte be.

Kristinhez lépett.

–Mindjárt jönnek érted és haza visznek. Ne menj sehova. – súgta a fülébe az idegen. – Nekem most mennem kell. – fejezte be, majd felállt és akárcsak a pókember felmászott a tetőre és eltűnt.

Felix és Lay még mindig benn voltak fogalmuk sem volt a kinn történt dolgokról.

–Mikor kezdődik már el? – kiáltoztak idegesen.

Nem tartott sokáig és már jött is egy ember maszkban meg fekete öltözetben. Karjaiba emelte a lány és már futott is, mint a villám. Alig egy perc múlva Kristin már a szállodában volt, pizsamájában. Nem volt mást tennie minthogy befekszik az ágyába és alszik. Eközben a fiúk nem jártak ekkora szerencsével. Időközben megérkeztek a helyszínre a rendőrök és kihozták őket a boltból.

–Hol van Kristin? – kérdezte Felix, mikor nem találta az emlegetett személyt.

–Nem tudom...itt volt kinn... – felelte Lay.

A rendőrök azonnal észre vették, hogy részegek, így nem kérdeztek tőlük semmit, csak szépen beültették őket a kocsiba és elhajtottak velük a rendőrőrsre.(...) 10 óra körül Kristin fájó fejjel kelt. Észre vette hogy nincs mellette Felix, gondolta hogy megnézi a fürdőszobában, de ott se volt.

Kristin szemszöge

Arra keltem, hogy hasogat a fejem. Az órára pillantottam. 10 elmúlt 5 perce. Oldalra fordultam, hogy megnézzem Felix fenn van-e, de nem volt az ágyban. Megnéztem a fürdőben de ott sem volt. Aztán eszembe jutott....

–Jaaj!!! Ne! – kaptam a fejemhez.

Gyorsan leszaladtam az elsőre, megkerestem a tizenharmadik szobát és bekopogtam. Kinyílt az ajtó és a szerkesztő nézett rám.

–Jó reggelt!

–Szép jó...

–Nem tudja melyik szobában van BamBam? – vágtam szavába.

–De, tudom. Itt van velem.

–Beszélhetnék vele? – kérdeztem ismét.

–Persze. Kunpimook keresnek. – kiáltott be, majd elment az ajtóból és BamBam vette át a helyét. – Mi az? – kérdezte.

–Beszélnünk kell! Nagyon fontos!

–Oké. Várj egy pillanatot. – mondta, fél perc se kellett mire már felöltözve állt előttem. – Te nem vagy felöltözve. – szólt, majd felvitt a szobámba. – Szedd elő amit fel akarsz húzni.

Úgy tettem ahogy mondott. Előkerestem egy kék színű, szűk farmernadrágot és egy rövid ujjú, rózsaszín felsőt.

–De ne kukkolj! – alig hogy ezt kimondtam, már rajtam is voltak a kiválasztott darabok.

–Na, mesélj! – ült le a kanapéra én pedig mellé.

Elmeséltem neki mindent, ami tegnap történt. A kocsmától kezdve, a két fura alakig.

–Szóval azt hiszed, hagy annak a két alaknak képességei vannak? – nézett rám felhúzott szemöldökkel.

–Pontosan! Mondom, hogy ránézett az emberre és azt mondta neki, hogy húzzon el, mert feljelenti diák zaklatásért, meg hogy mindenkinek azt mondja, hogy nekiment egy karónak. A másik fickó meg villámgyors volt, akárcsak te!

–Szóval azt hiszed én voltam?

–Dehogy is! Csak mondtam, hogy villámgyors volt!

–Hmmm....ez érdekes...Amúgy hol van Felix? – kérdez rá hirtelen.

–Ja, gondolom a rendőrségen. – mondtam lazán.

–És ez olyan mindennapi dolog, mi?

–Micsoda?

–Hát hogy a rendőrségen van a barátod. – feleli.

–Mi?! Felix a rendőrségen van! – ért el az agyamig az előbbi állításom. – El kell mennünk érte!

–Gyerünk! – pattant fel.

Megfogta a kezem, megrántott én előre estem, de mielőtt a földön végeztem volna, karjaiba emelt.

–Azt hitted, mi? – nevetett.

Pislantani sem volt időm, mikor is már a kocsiban ültünk. Nagyon játssza az eszét, hogy villámgyors.- gondoltam, de nem volt valami jó ötlet gondolkodni a közelébe.

–Játszom az eszem, mi? – húzza félmosolyra száját. – Nem játszom az eszem, csak minek menjek lassan, ha tudok gyorsan is közlekedni?

–Bocsi, nem úgy gondoltam. – Meg a fenéket! Nagyon kiborító ez a villámgyorsaság!

–Na jó! Legközelebb lassan jövünk/hozlak le, hogy ne borulj ki, oké?

–Nem, így bár gyorsabban odaérünk.

–Oké de most ne gondolkodj, nehogy olyat csináljak, amit a végén megbánok! – nevetett.