The Truth is in The Past /4.rész/

Nemsokára oda is értünk. Mikor bementünk meg is pillantottuk a Felix-Lay párost. A rendőrök épp a kihallgatóterembe vezették be őket. Mivel nem értük volna őket utol, ezért leültünk egy kanapé féleségre. Hallottuk ahogy kikérdezik őket és azt is, hogy megemlítettek engem. Jól tették, hiszen nem akarom, hogy csak ők vigyék el a balhét. Mikor megtudták, hogy hol lehetek, az egyik rendőr kilépett. Szólt egy másik  rendőrnek hogy nézzen utána Hao Meng szállodájának és keressenek benne egy Kristin Allen nevű lányt. Ekkor felálltam és oda mentem a rendőrhöz.

–Elnézést! Én vagyok Kristin Allen.

–Jó napot. Ismeri Lee Felix-et és Zhang Yixing-et? – nézett fel a papírról.

–Igen, ők a barátaim. – mondtam.

–Akkor kérem kövessen! – mondta majd elindult abba a szobába, ahová Felixéket is bevezették.

Hátra nézetem BamBam-re, aki tágra nyílt szemekkel tátogva kérdezte, hogy „Mit csinálsz??”. Nem szóltam semmit, csak annyit gondoltam, hogy nem vihetik el az egész balhét, hisz tudtam Bam lássa minden gondolatom. Ekkor csak csóválta a fejét.

BamBam szemszöge

Hogy mekkora egy idióta lány! Valahogy ki kell hoznom őket! Ha csak Kristinnek fizetné ki egy ismeretlen az óvadékot, az túl feltűnő lenne. Hjaj pedig ki nem bírom állni Felixet! Az amit tett, az megbocsáthatatlan! Most meg játssza a jó kisfiút! Utálom! Na jó. Telefonálnom kell!

Ezzel a gondolattal, kimentem a rendőrség elé és tárcsáztam GD számát.

–Haló? – szólt a telefonba.

–Helló Ji Yong.Van egy kis gond. Tagnap este, tudod mindannyian full részegek voltak és most itt várok a rendőrségen. Reggel látomásom volt, amiben azt láttam, hogy tárgyalás nem lesz, de egy és fél hónapot le kellene ülniük, mivel nem loptak semmit, csak betörték a kirakatot. Tudnál segíteni ebben?

–Mit tehetek? – kérdezett rá a lényegre.

–Szólnál a pénzes gyereknek? Nekem nincs meg a száma.

–Úgy érted Mark Yi-En Tuan-nak?

–Ja.– mondtam – Köszi!

–Oké, elküldöm a számát. – fejezte be, majd megszakította a vonalat.

Alig két perc után jött is az üzenet, ami Mark telefonszámát tartalmazta. Rámentem a telefonszámra és beírtam a telefonba ’Pénzes gyerek’ ként. Ismét rákattintottam, megnyomtam a „Hívás”-t, majd a fülemhez emeltem a készüléket. Két csörgés után fel is vette.

–Igen? – hallottam hangját.

–Szevasz Mark! – köszöntem.

–Szia BB, rég láttalak! – szólt.

–Én is téged, de most nem ez a lényeg. Ki kellene húzni egy csajt és két pasit egy óriási pácból.

–Milyen pácból? – kérdezte. Elmeséltem neki a tegnap történt dolgokat és hogy jelenleg hol állunk. –Kristin, az akit meg kellene védeni? És kik vannak eddig akik megvédik és képességekkel rendelkeznek? – kérdezte.

–Felix, GD és én, de nem ártana egy olyan sem mint te.. – válaszoltam.

–Oké, értettem a célzást. Holnap estére ott leszek.

Két percbe sem telet bele, mire újra csörgött a telefonom.

–Öööö...hová is kell mennem? – halottam meg ismét Mark hangját.

–Hong Kong-ba – nevettem el magam, majd ismét köszönés nélkül kinyomta.

Kristin szemszöge

Bevezettek a szobába. Felix és Lay egy rendőrrel szemben állt. Az a rendőr, aki bevezetett, fogott egy széket, lerakta Lay mellé és mutatta, hogy üljek le. Le is ültem és rögtön fel is tette az első kérdést a velünk szemben ülő rendőr.

–Szóval maga lenne Kristin Allen? – nézett rám.

–Igen.

–Maga is részt vett a bolt kirakatának betörésében?

–Nem, az csak én voltam! – válaszolta helyettem Felix.

–Kérem ne mentegesse a kisasszonyt! Ha ő is részt vett benne, akkor a megfelelő büntetés jár érte.

Ekkor Felix szigorúan rám nézett, amiből azt következtettem le, hogyha azt mondom, hogy részt vettem benne, akkor nem lesz jó vége.

–Nem vettem részt benne, de én is ott voltam. – feleltem.

Felix egy kicsit csúnyán nézett rám, de nem érdekelt. Nem fogok hazudni a rendőrségen egy rendőr szemébe!

–Értem. Azt mondja, hogy maga is ott volt, mikor ez az eset megtörtént. Mit csinált addig amíg a fiatalember betörte az ablakot és mind ketten bemásztak rajta? – nézett Lay-re és Felix-re.

–Hát ööö.....Őszintén? – néztem rá félve.

–Legyen szíves! – bólintott.

–Szaladgáltam az úton és le akartam tartóztatni a kocsisokat.

–Értem. Magát az este nem találták a helyszínen, elmenekült? – nézett rám ismét.

–Nem. Mikor észre vettem, hogy a barátaim eltűntek, kiálltam egy kocsi elé... – meséltem volna tovább mikor eszembe jutottak azok az események, amikről a rendőrségnek nem kell, hogy tudjon – Még jó hogy a sofőr félre rántotta a kocsit, csak annyi lett a baj, hogy neki csapódott egy karónak és reggel pedig a saját ágyamban keltem. – hazudtam, pedig nem kellett volna.

–Van is egy olyan esetünk ugye? Hogy az ember a kocsijával nekiment egy karónak. – fordult egy másik rendőr felé.

–Igen van. – bólintott.

–Rendben. – szólt. – Menjen ki a barátja már biztos aggódik. Várjon meg bennünket ott, ahonnan bekísértük ide. – fejezte be.

Felkeltem és aggódó pillantást vetettem a mellettem ülő két fiúra. Mindketten úgy nézetek rám, mint akik azon nyomban megölnek ha nem megyek ki a teremből. Gyorsan kimentem hát és rögtön meg is pillantottam BamBam-et, ahogy ugyanott ült, mint mielőtt bementem. Mikor észre vett sietősen felállt, elém állt megfogta a két kezem és mélyen a szemembe nézett.

–Mi történt? – kérdezte egy aggódó pillantást követően.

–Engem kiküldtek, nem tudom hogy mi lesz velünk – öleltem át szorosan. Ő kicsit habozva, de vissza ölelt. Nagyon szorosan.

–Talán nem kellene elmondanom, de láttam mi lesz veletek. – szólalt meg végül. Eltoltam magamtól, hogy a gyönyörű éj fekete szemeibe tudjak nézni.

–Elmondod?

–Egy és fél hónapot le kellene ülnötök. – mondta.

–Valahogy majd kibírjuk... – feleltem.

Bam nem szólt többet, ahogy én sem. Vártuk hogy mi fog történni. Gondolataimban elmerülve, azon gondolkodtam, hogy hogy fogjuk itt kibírni egy és fél hónapig. Majd lesz valami. Csak hogy ezt elhatároztam, kiléptek a benn lévő rendőrök.

–Kang Kun Woo! – szólt az aki kikérdezett minket, egy harmadik rendőrnek.

–Igen? – fordult felé.

–Jöjjön velünk. – szólalt meg ismét és a Kun Woo-nak nevezett személy követte őket, egy irodába.

Mikor kijöttek intett nekem, hogy kövessem őket abba a terembe, ahonnan először kiküldtek.

–Beszéltünk azzal, akit megbíztak ezzel az üggyel, Kun Woo-val. Azt mondta nem éri meg bíróságra menni ezzel, de egy és fél hónapot el kell tölteniük az itteni börtönben. – fejezte be.

Felix és Lay meglepődtek egy kicsit, én viszont nem. A rendőr nem törődött vele.

–Kérem jöjjenek velem. – mondta, az aki legelőször kísért be a kihallgató terem ajtaján. – Én tájékoztatom, a kinn várakozó barátját. – tette hozzá a másik és ki is mentünk az ajtón.

                      

A rendőr, aki vezetett minket a cellánkba, előre ment és mi pedig követtük. Láttam, ahogy BamBam játssza a meglepődött kisfiút, és vágyakozva néz utánunk. Nagyon sajnálom Bam! De el kell fogadnod. Csak másfél hónapot bírj ki!

Ne aggódj! - hallottam, azt a hangot a fejemben, amit az az eset óta BamBam nem csinált. Semmi szükség az aggodalomra. Megoldom! – fejezte be. Eközben a celláink elé értünk. A rendőr bekísérte Lay-t az elsőbe, engem a másodikba és Felix-et a harmadikba.

–Sajnálom! – szólalt meg Lay, miután halló távolságon tudtuk a rendőrt.

–Nem a te hibád! – szólt Felix is.

–Mindannyiunké! – mondtam végül. – Nem lett volna szabad annyit innunk és nem kellett volna faképnél hagynom benneteket!

–Nem önszántadból tetted, szóval az már tényleg nem a te hibád! – mondta tovább Felix.

–Hát ja! – erősítette meg Lay.

Író szemszöge

Amíg a trió a celláiban szenved, addig BamBam visszament a szállodába, hogy szerezzen az estére érkező Mark-nak egy szobát. A fiú már elindult Szöul legnagyobb házából, amit a szülei vettek neki. A fiúnak is volt egy képessége és nem is akármilyen! Farkassá tudott változni, amikor csak akart. Ezt az énjét nem sokszor használja. Nem azért, mert nem szereti, csak nincs rá szüksége. Most azonban használnia kell! Végre! Viszont eszébe jutott valami.. Mielőtt elindult épp egy medencés partit tartott és a fürdő gatyájában változott át farkassá. Mivel nem először változott már át, ezért tudta, hogy az ami rajta volt, akkor is rajta lesz ha vissza változik emberré, de nem mehet emberek közé egy fürdőnadrágban, pont egy teli emberekkel lévő városba. Ezért vissza változott emberré kivette a nadrágjából a vízálló telefonját és tárcsázta Bam számát.

–Szia BamBam! – szólt a készülékbe lihegve. – BamBam-ah hozz ruhát a Tai Mo Shan tetejére, ha telefonálok, oké? – lihegte tovább.

–Rendben. – válaszolt a fiatalabb és letette a telefont.

Mark megint farkassá változott és a Tai Mo Shan hegy felé futott tovább. A börtönben nem sokat változott a helyzet, csak annyit, hogy a semmittevéstől Lay és Kristin elaludt.

Felix szemszöge

Lefeküdtem az ágyra és gondolkodtam. Nem értem, hogy Kristin miért jött vissza, hisz elbírt volna menni az országból, mi pedig azt mondtuk volna, hogy Kristin a kitalált barátunk. Nem szerettem volna őt is belekeverni ebbe. Hisz akkor is miattam történt...De ő ezt nem tudja. Nem tudja mi folyik körülötte. Azt hiszi, hogy ez a véletlen műve...

Valami furcsát éreztem a levegőbe...Mintha valaki vagy valami közeledne Hong Kong felé. Furcsa érzés volt, ilyet még sosem éreztem. Rég óta vannak képességeim, de ilyen még nem történt. De az, aki ide tart, nem egyszerű ember...hanem valami más...egészen más! Nem tudom, hogy mi okozhatta ezt az érzést, de nyugtalanított. Visszagondoltam, hogy mit mondtak, a rendőrök. Másfél hónapot kell itt maradnunk. Vajon mikorra tervezte Kristin főnöke a visszautazást? Ha előbb mennek vissza, akkor velünk mi lesz? Nem engednek haza minket, csak egy és fél hónap után? Gondolat menetemből egy nevemen szólító hang zökkentett ki.

–Lee Felix? – kérdezte egy rendőr. – Látogatója érkezett.

HOGY MI?? Kijött volna el hozzám? Senki nem tudja hogy itt vagyok Lay-en és Kristin-en kívül!

A rendőr kinyitotta az ajtót és a kezemet megfogva vezetett valahová. Beértünk egy szobába, ahol pár rab ült egy ablak féleség mögött, ami műanyagból készült. A rendőr, aki bevezetett leültetett egy asztalhoz. Vártam, néztem, hogy mégis ki jött volna meglátogatni. Egyszer csak belépett az a személy, akit talán a legjobban utálok az egész világon. Ez pedig nem más volt, mint Kunpimook Bhuwakul. Nem tudom, miért utálom, a kezdetektől kezdve. Egyszerűen ki nem bírom állni. Ő is utál engem, szóval az érzés kölcsönös. Mikor meglátott a másik oldalról, szépen lassan jött leülni, mint valami úriember. Nem siette el a dolgokat, soha. Amióta csak ismerem, mindig lazán, ráérősen végezte a dolgait. Soha nem sietett vagy idegeskedett. Ebben az egy dologban szerettem volna hasonlítani rá. Mikor végre leült, elvette a telefont amivel kommunikálni szoktak. Én is így tettem.

–Mit akarsz? – kérdeztem csípősen.

–Most az egyszer ne veszekedjünk. – szólt ő is.

–Ki közeledik, aki nem csak ember? –kérdeztem megint.

–Mark Yi-En Tuan. Farkas. Honnan tudtad?

–Azt hiszed csak neked vannak képességeid? – kérdeztem ismét csípős hangon. – Megéreztem. – feleltem.

–Jön, hogy megismerje Kristint és segítsen nekem megvédeni őt! Tőled! – tájékoztatott tervéről, immár ő is csípős hangon.

–Mert te kevés vagy hozzá! És én is itt vagyok, meg most már GD is! – mondtam – Nem kell még egy Farkas is.

–Te is itt vagy? A börtönben döglődsz! Meg akkor is te sodortad bajba. Te miattad veszítettük el! – vágta a fejemhez a kemény szavakat.

Ekkor megelégeltem és az asztalra csaptam. A rendőr, aki velem jött, gyorsan hozzám sietett, megfogta a kezem és az ajtó felé húzott. Még utoljára láttam BamBam arcán a gúnyos mosolyt, meg azt hogy szép lassan felállt a székből és arcán a gúnyos mosollyal sétált ki. Mérges voltam rá. De a cellámhoz vezető úton, rájöttem, hogy nem is rá haragszom, hanem sokkal inkább magamra. Rájöttem, hogy én vagyok a hibás, amiért nem vettem észre hogy követtek. Akkor az én hibám volt hogy Kristin távozott közülünk és nem szeretném, hogy ez most is megtörténjen. Nem akarom, hogy most is az én lelkemen száradjon. Lehet jobb így, hogy egy farkas is lesz a közelben. Így akár mikor lehet valaki a közelben, és Kristin se fog nagyon gyanakodni, talán. Bár egyszer úgyis kérdőre fogja vonni, hogy miért nem mehet egyedül sehová. Hála a jó égnek még senki nem támadta meg és ez maradjon is így! A rendőr visszazárta a cellaajtót és tovább állt.

Mark szemszöge

Futottam és futottam. Három óra körül járhatott mikor átlépetem Kína határvonalát. Tudtam, hogy már nem kell sok és telefonálhatok is Bam-nek. Úgy gondoltam, hogy ha a Tai Mo Shan Hegy aljához érek, telefonálok neki, hogy legyen ideje feljutni a hegyre. De várjunk csak! Miért mondta, hogy ő is védelmezi Allen-t? Van neki valamilyen képessége? Hát jó BamBam! Meglássuk milyen képességgel rendelkezel! Húztam félmosolyra szám, miközben futottam. Farkasnak lenni nagyon menő, csak az a baj, hogy nem szabadna elmondanom senkinek, mert azok tiszta hülyének néznének. Persze a barátaim tudnak róla, így már nem valami nagy titok. Mikor elmondtam nekik, nem akartak nekem hinni, ezért elvezettem őket egy erdőbe és a szemük láttára változtam át. Nagyon meglepődtek és menőnek is tartották. Mikor a szüleim is megtudták egy csomó orvoshoz elvittek, hogy kigyógyítsanak belőle, de az orvosok nem tudtak kezdeni vele semmit. Apámék persze eltitkolták előlem, hogy a nagyapám is farkas volt és hogy én tőle örököltem. Végül megszerettem ezt az énem is. Imádom azt amikor futok. Olyan érzés mint amikor az ember száll. Már láttam a kiválasztott hegy alját. Nem kellett sok, hogy elérjem a célom. A hegy aljához érve, átváltoztam, elővettem a telefonom és hívtam BamBam-et.

–Indulhatsz. Mindjárt a hegy tetején leszek.

–Hívj fel ha a hegy tetején vagy. Nem indulok el, mert előbb felérnék, mint te. – válaszolta és meg sem várva válaszom, megszakította a vonalat.

Mi van? Előbb felérne nálam? Azt hogy? Na mindegy....majd meglássuk!

Vártam egy kicsit, majd lassan megindultam fel. Nem változtam át, csak sétáltam ember ként. Az út felénél ismét elővettem a mobilom és megint felhívtam a barátom.

–Felértem. Jöhetsz. – mondtam röviden és le is raktam.

Farkassá változtam és az út további részét futva akartam megtenni. Futottam, kerültem a fákat. Alig telt el két perc, mikor valami elsuhant mellettem. Vörös villámokat húzott maga után. Nagyon fura volt. Gyors, annyira gyors, hogy látni sem lehet. Gyorsabban kezdtem futni, annak a valaminek a nyomába eredtem, de persze a fák nem tudtak elugrálni az utamból, mert ha elugrottak volna nem szaladtam volna neki egy nem is kicsi fának. Hátamra estem és vonyítottam, mint egy normális kutya, ha megfájdul valamije.

–Felértél a tetejére, mi? – hallottam BamBam hangját.

Gyorsan visszaváltoztam, felálltam, hogy a szemébe nézhessek. Végig nézett rajtam és elnevette magát.

–Ezért kellett a ruha? – nevetett tovább. – Honnan jöttél? – fejezte be a nevetést.

–Éppen medencés party-t tartottam rengeteg bikinis csajjal! – mordultam fel.

–Oh...szépek voltak? – húzta perverz mosolyra száját.

–Ja. De hoztál ruhát? Nem mehetek így be a városba, még majd valaki belém szeret. – utaltam félig kigyúrt felső testemre.

–Nesze! – vágott hozzám egy nadrágot és egy hosszú ujjú felsőt.

–Kösz – mondtam, majd gyorsan felhúztam a két ruhadarabot. – De lehetnél egy kicsit kedvesebb is! Úgy gondolom, ki jár a tisztelet! Idősebb vagyok! – néztem rá kicsit szigorúbban.

–Bocsi, Hyung! Tudod nem sokat változtam az évek múltán.

–Látszik. – nevettem el magam.

–És Koreában mi a helyzet? – indultunk el lefelé a hegy oldalon.

–Hát a szüleim vettek nekem egy óriási házat. Mindenki azt mondja, hogy Szöul legnagyobb háza. Minden nap, mikor csak kedvem tartja medencés bulit tartok, rengeteg csajjal és pár baráttal.

–De minek akkora ház, ha egyedül laksz? – nézett rám.

–Mindig vannak lányok akik lusták haza menni és akkor megengedem, hogy nálam aludjanak, de követelem tőlük azt, hogy másnap menjenek el.

–Aha...és..? – nézett rám ismételten perverzen.

–Mi és? Mire gondolsz Kunpimook? – kérdeztem tőle felhúzott szemöldökkel. Ekkor leesett mire céloz. – MI? Nem mindenki külön szobában van! Nem feküdtem le egyikkel sem, pedig már kérték...

–De Hyung, miért? Egy csomó csaj odavan érted! A lábad előtt hevernek! Miért nem húztál meg egy párat?! – kérdezte ismét.

–Nem BamBam! Nem vagyok olyan, aki minden nap más lányt visz az ágyába! Megszégyeníteném a családom! Nem az élvezetnek élek és nem is fogok! Igaz mindegyik lány szép és karcsú, de egyik sem nekem való. Keresem az igazit. De veled mi van?

–Egy szerkesztőségnél dolgozom, Kristinnel. Láb-modellek vagyunk. Jó kis munka, de van benne nehézség is. Mégpedig az hogy meg kell őt védenem. Ráadásul itt van a nyakamba, az is...

–Ki az az „az”? – néztem rá.

–Lee Felix. Kibírhatatlan egy személyiség!

–Miért?

–Hát nem emlékszel? Akkor is miatta halt meg Kristin! Őt követte a Sötét Nagyúr, Zoom és a csatlósai.

–Jaa, ő az! Emlékeszem, de nem ő volt a hibás, mert Gyilkos fagy, Renzonáló és még a fehér bőrűek is a nyomában voltak.

–De akkor is vigyázhatott volna egy kicsit jobban! – akadt ki.

Zoom, ő a Sötét Nagyúr. Rengetegen álltak a szolgálatába, meg ki tudja, hogy most hányan követik. Rengeteg képességekkel rendelkező ember állt az ő oldalára. Több, mint 100 vámpír, és még ott vannak a pokolból száműzöttek is. Mindenki tiszteli és csodálja. Régebben rengeteget lehetett felőle hallani, de mióta megölte, az utolsó angyalt, vagyis Kristint visszahúzódott. Azóta eltelt több mint 150 év. Kristin újjá született és most nem tud semmiről. Lehet egy darabig így lesz a legjobb. Zoom nem tudja, hogy életben van és ne is tudja meg. Néha még ma is hallani furcsa halálesetekről, de az nagyon ritka. Zoom nevétől sokan félnek, akik hallottak róla. Nem is merik kiejteni, mert félnek hogy eljön értük a Kaszás. Ismertem egy fickót, aki elárulta Zoom-ot...másnap temették. Gyilkos fagy Zoom jobb keze, Rezonáló pedig a bal. Mind hármuknak szuperképességei vannak. Rezonáló réseket tud nyitni és ezek segítségével, egyik helyről a másikra jut. Rezonáló is egy vérbeli gyilkos. Van egy pár kesztyűje, amivel valamiféle hullám szerűséget lövel ki és ezzel győzi le/gyilkolja ellenfeleit. Gyilkos fagy, mint ahogy a neve is mondja, Gyilkos. De nem akármilyen. Ő jéggel gyilkol. Megbírja fagyasztani az embert, vagy jégcsappal szúrja át az ember testét. Zoom-nak több képessége is van. Az első és talán a legfontosabb, a villámgyorsasága, a második tudja irányítani az időjárást. Nem is csak irányítani, de a semmiből elő tud idézni egy hurrikánt, és a harmadik pedig: képes gondolattal kínozni. Idő közben már leértünk a hegyről. Egy utcán haladtunk.

–Csak azért hívtál, hogy segítsek megvédeni Kristint? – jutott eszembe a kérdés, amit még a jó előbb akartam megkérdezni.

–Nem. – válaszolta BamBam. – Remélem hoztál magaddal bőséges pénztárcát! Ki kellene hoznod őket a börtönből. – nézett fel rám.

–Kiket? – kérdeztem.

–Felix-et, Kristint és egy halandót, Lay-t. – mondta.

–Miért kerültek börtönbe? – kérdezősködtem tovább.

–Hát az úgy volt... – kezdett bele a mesébe.(...) – És most itt tartunk, hogy ülnek a börtönben. – fejezte be a történetet.

Ennek a történet végére már a szálloda előtt álltunk. Bementünk, kaptam egy kulcsot és barátommal elindultunk megkeresni a szobát. Kinn már sötétedett és fáradt is voltam. Elköszöntem BamBam-től és meg se nézve milyen az ideiglenes lakhelyem, az ajtó melletti ágyra vetettem magam és nyomban el is aludtam.