The Truth is in the Past /2.rész/

 Második Fejezet

A repülőgépen ültünk. Felix ült mellettem, mögöttünk szerkesztő és BamBam, előttünk pedig egy fiatal pár. Joo Hyun és a szerkesztő „segédje” valahol hátul ültek. A bőröndöm végül, nem az pakolta be, akire gondoltam, BamBam, hanem én Felix segítségével. Viszont a kíváncsiság fúrta az oldalam. Felix most aludt így nyugodtan gondolhattam volna az utazás előtt történtekre, csak sajnos eszembe jutott, hogy Bam olvashat a gondolataimban. Lopva hátra pillantottam a két szék között és nyugtázva állíthattam azt, hogy gondolkozhatok arról amiről akarok, mert BamBam fülhallgatóval a fülében aludt.

Indulás előtt...

Bepakoltunk Felix-el a bőröndömbe, indulhatunk a Szerkesztőséghez. Úgy döntöttünk, hogy teleportálva megyünk, mert gyorsabb. Így Felix megfogta a jobb kezem, a másikba a bőröndjét. Én is megfogtam a bőröndöm. BUMM! Máris a Szerkesztőség melletti sikátorban voltunk. Elengedte a kezem és magunk után húzva csomagjaink célba vettük a szerkesztőség épületének ajtaját. Bementünk. Az előcsarnokban várakozott BamBam és Joo Hyun. Érkezésünkre BamBam felállt és farkasszemet nézett Felix-el. Én boldogan intettem Joo Hyun-nak, aki mosolyogva bólintott. A két fiúra néztem. Durva volt, nagyon. Két ősi ellenségre hasonlítottak és úgy néztek ki mintha a szemük villámokat szórt volna a másikra. Nem értettem mi történt.

–Mit keresel itt? – kérdezte BamBam, majdnem suttogó hangon.

–Vele jöttem, nem látod?! – szólt ő is olyan hangerővel és azzal a mély hangjával, majd a fejével felém bólintott.

–Tűnj el!

–Hahó, fiúk! Én is itt vagyok! – szakítottam félbe őket, mert a helyzet kezdett veszélyessé válni. Mind ketten rám néztek, vissza egymásra és BamBam visszaült a kanapéra. Felix erősen megfogta kezem és a kanapé túlsó vége felé húzott. – Felix ezt mire véljem? – suttogtam fülébe.

–Semmire Kristin, semmire – fejezte be, majd ismét villámszóró tekintettel nézett BamBam irányába.

Jelen

Ezek az események játszódtak le újra és újra a fejemben. Nem tudtam mire vélni a viselkedésük. Felix és BamBam is annyira ijesztőké váltak. Na meg úgy beszéltek egymással, mint akik ismerik és utalják egymást. Agybaj az egész! – hagytam ennyiben a dolgot. Elfáradtam így remélve, hogy Felix nem fog haragudni érte, vállára hajtottam fejem. Nem döntött el a másik oldalra, ez már jó, sőt! Az ő fejét is az enyémnek döntötte, ami számomra egy kicsit fura volt. Így aludtunk mind ketten. Fura álmom volt. Egy sötét erdőben sétáltam. Fújt a szél és a fák hangokat hallattak. Hallottam egy sikoltást és rögtön a hang felé eredtem. Nem találtam semmit. Viszont oldalról két alak tűnt fel. Elbújtam az egyik fa mögé. A két alak lassan közeledett.

–Nem hagyhatjuk a lányt a közelükben! – mondta egy férfi.

–Tudom. De most ott van a legnagyobb biztonságban. Két ember is van körülötte, akik...  – újra hallottam azt a sikoltást – ...rendelkeznek.

–Most Kínába utaznak.

–Remélem BB és FX megvédik, nem szeretném újra elveszíteni! – újból felsikkantott valaki és a két alak ember méretű farkasokká változtak és elrohantak a messzibe.

Előjöttem volna a fa mögül. De nem bírtam. Lassan megfordultam. El kezdtem sikoltani az elém táruló látványtól....

Felriadtam. Észre vettem, hogy Felix már nem alszik. Felemeltem a fejem és utána szorosan átöleltem a barátom. Kérdőn nézett, majd egy vállrántással le is tudta. Mi volt ez??? Nagyon régen álmodtam ilyen jellegű álmokat/álmot. Rémisztő volt! Az út többi részén nem fogok aludni! Ezt a gondolatom kétszer is megszegtem. Az út felénél és a vége felé is elaludtam, de mindkétszer fel is riadtam, ettől az álmomtól. Felix a felriadásaim után mindig megkérdezte, hogy „Mi a baj? Mit álmodtál?”, de csak annyit feleltem, hogy semmi érdekeset. Leszálltunk a gépről és BamBam félre hívott a többiektől.

–Mi van? – kérdeztem unottan.

–Az álmodról van szó. Azt az egy dolgot nem tudom látni a fejedben! Mit álmodtál?

–Gondolatolvasó vagy! Olvasd ki a fejemből! – mondtam miközben a kezeimmel úgy csináltam, mintha varázsolnék.

–Most mondtam, hogy minden gondolatod látom, csak az álmot nem! El kell mondanod! Nekem is és annak is! – mutatott Felix irányába.

–Felix a neve és el is lehet felejteni, hogy elmondom az álmom! – fontam össze magam előtt a karjaim és megindultam a többiekhez.

–Ahj..... Makacs... – hallottam még Bam sóhaját.

Odaértem, megálltam Felix mellett, ő megfogta a kezem és magával húzott. Megint félre mentünk a többiektől.

–Mit akarsz te is? – kérdeztem most már nagyon unottan.

–Mit akart?

–Hogy meséljem el nektek az álmom!

–És elmesélted?

–Dehogy! És neked sem fogom! – mondtam majd vissza vágtattam a többiekhez.

Csakhogy vissza értem Joo Hyun hívott félre. Na de jó! Ennél jobb már nem is lehetne.

–Mit akarsz Joo Hyun? – néztem rá.

–Semmit, csak nem akartam én lenni az, aki nem hív téged félre. – fejezte be majd megvonta a vállát.

–Jézusom! – mondtam, majd fejemet fogva ismét vissza mentem.

Lassan elindultunk a kijárat felé. Mikor kiléptünk az ajtón, két sárga taxit pillanthattunk meg. A Taxiknak neki dőlve két jóképű, cuki kínai srác volt. A jobb kezem felől a fiúnak barna haja volt a bal kezem felől fekete haja volt. A barna hajú, egy fekete színű, hosszú orrú cipőt viselt, egy kék kicsit szaggatott farmert, egy vékony kékeslilás felsőt és egy kockamintás inget. A fekete hajú srác egy krémszínű bakancsot, egy egyszerű, szürke farmernadrágot, egy szintén szürke felsőt, amire ugyanolyan színű nyári kabátot vett fel, mint bakancsa. A szerkesztő oda lépett hozzájuk.

–Chang Ju! – rázott kezet a barna hajú fiúval, majd a másik elé lépett.

–Hao Meng! – rázott vele is kezet.

–Emberek! – fordult felénk – Kristin – mutatott rám, majd Felixre. – Felix. – szólt közbe a legjobb barátom. – Igen. Tehát Kristin, Felix és én megyünk Hao Meng-el. BamBam, Joo Hyun és Ahn Min Jun ti mentek Chang Ju-val. – osztotta ki a szerkesztő, hogy ki melyik kocsiba száll be.

Chang Ju kinyitta BamBam-éknek a hátsóajtót. BamBam és Joo Hyun beszálltak. Min Jun pedig előre ült be. Hao Meng is kinyitotta a hátsóajtót.

–Sajnálom, de csak hátra lehet beülni, az unokatesóm elkísért. – mutatott az ablakból kinéző személyre.

–Nem baj, nem baj. – mondta a szerkesztő és beszállt hátulra.

Én is beszálltam, majd utánam Felix következett. Hao megkerülte a kocsit és beszállt a volán mögé. Az előttünk álló kocsi, Chang Ju vezetésével elindult. Hao is beindította a motort és már utánuk is mentünk. Az anyós ülésen ülő hátrafordult és jobb kezét a szerkesztő felé nyújtotta.

–Zhang Yixing, de csak Lay. – mutatkozott be.

–Adam Weasley – rázott vele kezet a szerkesztő.

Felém nyújtotta a kezét.

–Kristin Allen. – ráztam vele kezet, majd Felix felé fordult.

–Lee Felix – rázott vele kezet flegmán.

–Örülök a találkozásnak! Én az unokatesómnál vagyok, Hao Meng-nél. Tegnap érkeztem vissza Kínába, Japánban voltam nyaraláson. Úgy gondoltam, meglátogatom Hao-t és mondta, hogy eljön néhány emberért, én pedig elkísértem. – végig rám mosolygott.

Nagyon cuki és kedves gyerek. Szívesen megismerném jobban.

–Szóval Lay. Ráérsz ma? Szeretnélek jobban megismerni. – mondtam kissé elpirulva.

–Persze.

–Uram van ma valami elfoglaltságunk? – fordultam balra, a szerkesztőhöz.

–Van! – mondta, majd értetlen fejem látva, gyorsan hozzátette – Kipakolni és várost nézni, vagy az időeltolódás miatt pihenni.

–Rendben. – mondtam, majd Lay-re néztem.

–Ha vissza megyünk a szállodádba, én elmegyek, jó? – kérdezte Hao Meng-től.

–Aha – válaszolt.

Van neki szállodája? Wow! A szerkesztőnek, név szerint Adamnek ilyen ismerősei vannak a világ túlsó végében? Hát...ezt is jó tudni...

Még egy kis kocsikázás után egy szálloda előtt hallgatott el a motor. Kiszálltunk és szemügyre vettem a szállót. Egy óriási épület volt, kívül tele fényekkel, gyönyörű volt. A forgós ajtó felett óriási aranysárga betűkkel azt írta, hogy „Meng szálloda”.

–Itt vagyunk. Tetszik? – nézett ránk Hao.

Én csak bólogatni tudtam.

–Gyertek utánam. Bemegyünk odaadom a kulcsokat és megmutatom a szobátok. – mondta, majd a bejárat felé indult.

BamBam-ék akkor mentek be Chang Ju-val mikor mi ideértünk és leparkoltunk, így valószínűleg már elfoglalták a szobáikat. Hao után ment Lay, aztán pedig mi. Bementünk, Hao a pult mögé állt, a szerkesztő elmondta neki, hogy ki kivel lesz egy szobában. Meng rám és Felixre nézett miközben perverz mosolyra húzta száját. Nem ismerem, de azt sejtem, hogy ez nem jó jel... Sorban haladtunk és mindannyian kaptunk egy-egy kulcsot. Kilépett a pult mögül, intett hogy kövessük és elindult a lépcső felé. Felmentünk az első emeletre ahol 14 ajtót számoltam meg. Odaértünk a tizenhármas ajtóhoz, kinyitta és rámutatott a szerkesztőre. A szobából tusolás hangja hallatszott, és ebből azt lehetett következtetni, hogy BamBam, Joo Hyun és Min Jun már a szobáikat is elfoglalták. Adam be ment, Hao becsukta az ajtót és a felvezető lépcső felé igyekezett. Felix és én követtük. A földszinten piros szőnyeg borította a padlót, a lépcsőn és az összes többi emeleten is ugyanolyan színű piros szőnyeg volt. A korlátok sötétbarna színben pompáztak és csillogtak a rájuk világító fénytől. Felértünk a második emeletre ahol szintén tizennégy szoba volt, annyi különbséggel, hogy az utolsó négy ajtó piros volt. Hao oda ment a tizenketteshez, kinyitotta, beinvitált minket és ránk csapta az ajtót. Majdnem minden piros volt. Kinyitottam az ajtót, azzal a reményképpel hogy ír rajta valamit. Írt is. Nem is kicsit furcsát. „Romantika szoba 2! Ui.: Leírás az ajtó mögött”. Becsuktam hát és az első, amit megpillantottam egy nagy szív alakú, babarózsaszín papír volt. Hangosan olvasni kezdtem: „Üdvözöljük a pároknak szánt Romantika szobában! Ön és párja nyugodtan kipihenhetik magukat. Ha valamire szüksége van, húzza meg az ágy mellett lelógó kötelet. A szobába csak akkor jönnek be, ha az ajtóra nincs kitéve a “Foglalt” tábla, amit szintén az ágy mellett, a fiókban talál! Ui.: A szoba hangszigetelt :3”

–Hát ez kész! – szólt valahonnan Felix.

–Mi az? – indultam meg a hang irányába.

A fürdőszobában volt és egy kis négyzet alakú zacskót tartott két ujjával. Közelebb mentem és elvettem tőle. Nem kellett sokáig néznem, mert rögtön rájöttem mi az mikor elolvastam a “Durex” feliratot a kék zacskó közepén.

–Bizarr. De ettől eltekintve szép lakosztály. – néztem körül a fürdőben.

A falak kerámiával voltak bevonva, a színük kivételesen halvány zöldes-kék volt. Volt egy tuskabin és egy fürdőkád is. „Meglepő” módon a tuskabinra egy tábla volt kitéve, amin az állt, hogy „Óvatosan😏!”. Ezt Felix is meglátta és nem nagyon díjazta.

–Mi ez?! Miért kaptunk mi ilyen szobát? Hogy-hogy a többiek normális szobát kapnak, mi pedig egy ilyen „Romantikus szobá”-t?! – sietett ki a fürdőből. – Megyek és szólok Hao-nak, hogy adjon egy rendes szobát!

–Felix! Nem szükséges. Úgyis csak barátok vagyunk, nem? – mentem utána.

–De. Igen. Oké, akkor én lefekszek egy két óra hosszára. Ki kell pihennem magam. – mondta majd gondolom, a pihenés miatt ránk zárta az ajtót. – Elmegyek, letusolok.

Felix most ment be, én pedig leültem TV-t nézni. Nem is a filmre koncentráltam, nem tudtam, hogy hol járt az eszem. Már nem a józan ész irányított. Felkeltem hát, eddigi ülő helyzetemből és a fürdő felé haladva hirtelen rányitottam. Felix ott ált félmeztelen testével előttem. Ekkor észbe kaptam.

–Oh.... Bo-bocsánat! Nem tudom mi ütött belém! Sa-sajnálom! – fordultam volna vissza, de Felix elkapta az egyik kezem.

Maga felé rántott és én meg a hirtelen jött erőtől, mellkasának ütköztem. Lábával becsukta az ajtót és egyik kezével be is zárta. Ezután szorosan magához ölelt, majd kezeivel közénk furakodott és kigombolni kezdte a nadrágom. Nem ellenkeztem. Felemeltem fejem. Rögtön vette a célzást és forró csókba hívott. Közben kigombolta nadrágom és le is csúsztatta lábamon. Kiléptem belőle és én is az ő nadrág gombjait vettem célba. Gyorsan kigomboltam és le is toltam nadrágját. Rajta már csak egy alsógatya volt, míg rajtam a pólóm és mindkét alsóneműm. Kilépett a nadrágból, fenekem alatt felemelt és a mosdó szélére ültetett. Még mindig csókolt. Meg kell jegyeznem, nagyon jól csókol! Megszakítva ezt a folyamatot, levette a felsőm, majd melltartómhoz ért. Kikapcsolta és lehúzta a pántot vállaimról. Félre dobta, majd fél kezével felemelt és az utolsó ruhadarabot is lerántotta rólam. Fegyverszünetet tartottunk.

–Vhan kedvedh velhem fhürödni? – lihegte, gondolom kifáradt a hatalmas „Nyelvek csatájában”, ahogy én is.

–Phersze, hogyh vhan! – lihegtem.

Gyorsan ő is levetette magáról az utolsó ruhadarabot és felemelve engem, a tuskabinba lépett. A langyos víz automatikusan folyni kezdett. Felix be volt indulva. A tuskabinban letett, egy utolsó végig mérést tartott, ahogy én is. A szemem ágaskodó farkán akadt meg, de nem sokáig, mert a falhoz lökött és szenvedélyesen megcsókolt. Az egyik lábam felemeltem, Felix megemelt egy kicsit, én pedig dereka köré fontam lábaim. Eltávolodott tőlem. Meglepődtem és újból lábbal álltam a földön.

–Ezt nem szabadna csinálnunk. – mondta Felix.

–Én vagyok a hibás. Nem kellett volna benyitnom, nem tudom mit képzeltem akkor.

–Ehhez két ember kellett és ha én nem lettem volna benne ez nem történik meg. Bocsáss meg! – kért bocsánatot a semmiért és kilépett a kabinból.

–Te is bocsáss meg, nekem. – mondtam, majd én is kiléptem a kabinból.

Fogtam egy törölközőt és törölközni kezdtem. Felix gyorsan elkészült, kizárta az ajtót és ki is ment. Megtörölköztem, felöltöztem és kimentem utána. Ült a kanapén és nézte a TV-t.

–Ez változtat valamit a barátságunkon? – ültem le mellé.

–Figyelj! Egyikünk sem volt magánál tehát nem a józan ész irányított engem se és téged se. Tehát maradjunk legjobb barátok. Jó lesz? – nézett rám.

–Én is így gondoltam! – mondtam, majd tovább néztük a TV-t.

Tizenöt perc múlva, kilenc órakor, aludni akartunk. Egy nagy francia ágy volt. Egy takaróval és hiába kerestünk másikat, nem találtunk, így azon az egy ágyon aludtunk. Mindketten. Háttal voltunk egymásnak, nem mertem belegondolni, hogy mi lesz ezek után és nem is akartam.

–Felix – suttogtam – Alszol már? – fordultam felé. Egy nyögéssel jelezte, hogy még nem. – Egyébként jól csókolsz. – mondtam el azt a tényt, amit a fürdőben megállapítottam. Erre a kijelentésemre ő is megfordult és lassan kinyitotta szemét.

–Erre jöttél rá a történtek után? – húzta perverz mosolyra száját.

–Nem! Másra is...... – rávágtam volna gyorsan, hogy mi az, de utána eszembe jutott, hogy az nagyon kínos téma lenne.

–Ééés..... Mi az a más? – húzta tovább az agyam.

–Az hogy barátnak jobb vagy mint pasinak! – hazudtam, mire eltűnt az a perverz mosoly és helyette unott arc tűnt fel. Nevetni kezdtem.

–Hahaha, nagyon vicces! Nem véletlenül azt akartad mondani, hogy mekkora farkam van?! – nézett rám.

–Nem! – hazudtam ismét.

–De nézd meg! – nem volt időm reagálni, megfogta kezem és Oda húzta, majd erősen Oda nyomta. Na ettől elpirultam és rögtön kirántottam kezem, szorításából. – Miattad áll, mint a cövek! És mivel barátok vagyunk ezért, nem is akarok tőled mást. Az előbbi énemet nem akartam megmutatni. Nem is tudom mit képzeltem! A legjobb barátomat, behúzom a fürdőbe, lesmárolom és le is vetkőztetem! – itt már nagyon elegem lett belőle, hirtelen odahajoltam és számat az ő szájához tapasztottam. Gondolkodás nélkül vissza csókolt. Elváltam tőle.

–Ezt azért kaptad, mert nem hallgattál el! – mondtam, majd vissza fordulva hátat fordítottam neki.

Pár perccel később sem bírtam aludni. Gondolom ezt ő tudta, vagy érezte, de a bal karjával átfonta derekam és magához húzott. Arcát a hajamba temette és úgy súgott a fülembe.

–Nem lesz baj. Ezt tekintsük a bocsánat kérésemnek és a tiédnek is, amiért benyitottál. Holnap pedig elfelejtjük az egészet, hm? – szorított magához, mintha egy nagy maci lennék.

–Ühüm – hangoztattam.

Karjai közt még egy percbe sem tellett míg elaludtam, mert fél óra kellett hozzá. Annyira jó érzés volt, hogy nem akartam aludni. Olyan volt, mintha nem is legjobb barátok lettünk volna, hanem egy pár. Nagyon jó érzés volt. Ahogy átölelte; simogatta derekam, ahogy leheletét éreztem a nyakamon, ahogy hátamnál lüktetett a szíve..... Na még mit nem! Farka végig a hátsó fertályomhoz ért és nem is tudtam másra gondolni. Persze, amiket felsoroltam, mind igazak, de végig gondolkodtam, hogy milyen érzés lehet az, amikor elveszted a szüzességed. Persze egyáltalán nem gondoltam arra, hogy ki is szeretném próbálni... Na jó! Egyszer kétszer megfordult a fejemben. Fél óra múlva álomba ringatott az ahogy simogatta a derekam.