2018. november 14., szerda

The Truth is in The Past /4.rész/


Nemsokára oda is értünk. Mikor bementünk meg is pillantottuk a Felix-Lay párost. A rendőrök épp a kihallgatóterembe vezették be őket. Mivel nem értük volna őket utol, ezért leültünk egy kanapé féleségre. Hallottuk ahogy kikérdezik őket és azt is, hogy megemlítettek engem. Jól tették, hiszen nem akarom, hogy csak ők vigyék el a balhét. Mikor megtudták, hogy hol lehetek, az egyik rendőr kilépett. Szólt egy másik  rendőrnek hogy nézzen utána Hao Meng szállodájának és keressenek benne egy Kristin Allen nevű lányt. Ekkor felálltam és oda mentem a rendőrhöz.

–Elnézést! Én vagyok Kristin Allen.

–Jó napot. Ismeri Lee Felix-et és Zhang Yixing-et? – nézett fel a papírról.

–Igen, ők a barátaim. – mondtam.

–Akkor kérem kövessen! – mondta majd elindult abba a szobába, ahová Felixéket is bevezették.

Hátra nézetem BamBam-re, aki tágra nyílt szemekkel tátogva kérdezte, hogy „Mit csinálsz??”. Nem szóltam semmit, csak annyit gondoltam, hogy nem vihetik el az egész balhét, hisz tudtam Bam lássa minden gondolatom. Ekkor csak csóválta a fejét.

BamBam szemszöge

Hogy mekkora egy idióta lány! Valahogy ki kell hoznom őket! Ha csak Kristinnek fizetné ki egy ismeretlen az óvadékot, az túl feltűnő lenne. Hjaj pedig ki nem bírom állni Felixet! Az amit tett, az megbocsáthatatlan! Most meg játssza a jó kisfiút! Utálom! Na jó. Telefonálnom kell!

Ezzel a gondolattal, kimentem a rendőrség elé és tárcsáztam GD számát.

–Haló? – szólt a telefonba.

–Helló Ji Yong.Van egy kis gond. Tagnap este, tudod mindannyian full részegek voltak és most itt várok a rendőrségen. Reggel látomásom volt, amiben azt láttam, hogy tárgyalás nem lesz, de egy és fél hónapot le kellene ülniük, mivel nem loptak semmit, csak betörték a kirakatot. Tudnál segíteni ebben?

–Mit tehetek? – kérdezett rá a lényegre.

–Szólnál a pénzes gyereknek? Nekem nincs meg a száma.

–Úgy érted Mark Yi-En Tuan-nak?

–Ja.– mondtam – Köszi!

–Oké, elküldöm a számát. – fejezte be, majd megszakította a vonalat.

Alig két perc után jött is az üzenet, ami Mark telefonszámát tartalmazta. Rámentem a telefonszámra és beírtam a telefonba ’Pénzes gyerek’ ként. Ismét rákattintottam, megnyomtam a „Hívás”-t, majd a fülemhez emeltem a készüléket. Két csörgés után fel is vette.

–Igen? – hallottam hangját.

–Szevasz Mark! – köszöntem.

–Szia BB, rég láttalak! – szólt.

–Én is téged, de most nem ez a lényeg. Ki kellene húzni egy csajt és két pasit egy óriási pácból.

–Milyen pácból? – kérdezte. Elmeséltem neki a tegnap történt dolgokat és hogy jelenleg hol állunk. –Kristin, az akit meg kellene védeni? És kik vannak eddig akik megvédik és képességekkel rendelkeznek? – kérdezte.

–Felix, GD és én, de nem ártana egy olyan sem mint te.. – válaszoltam.

–Oké, értettem a célzást. Holnap estére ott leszek.

Két percbe sem telet bele, mire újra csörgött a telefonom.

–Öööö...hová is kell mennem? – halottam meg ismét Mark hangját.

–Hong Kong-ba – nevettem el magam, majd ismét köszönés nélkül kinyomta.

Kristin szemszöge

Bevezettek a szobába. Felix és Lay egy rendőrrel szemben állt. Az a rendőr, aki bevezetett, fogott egy széket, lerakta Lay mellé és mutatta, hogy üljek le. Le is ültem és rögtön fel is tette az első kérdést a velünk szemben ülő rendőr.

–Szóval maga lenne Kristin Allen? – nézett rám.

–Igen.

–Maga is részt vett a bolt kirakatának betörésében?

–Nem, az csak én voltam! – válaszolta helyettem Felix.

–Kérem ne mentegesse a kisasszonyt! Ha ő is részt vett benne, akkor a megfelelő büntetés jár érte.

Ekkor Felix szigorúan rám nézett, amiből azt következtettem le, hogyha azt mondom, hogy részt vettem benne, akkor nem lesz jó vége.

–Nem vettem részt benne, de én is ott voltam. – feleltem.

Felix egy kicsit csúnyán nézett rám, de nem érdekelt. Nem fogok hazudni a rendőrségen egy rendőr szemébe!

–Értem. Azt mondja, hogy maga is ott volt, mikor ez az eset megtörtént. Mit csinált addig amíg a fiatalember betörte az ablakot és mind ketten bemásztak rajta? – nézett Lay-re és Felix-re.

–Hát ööö.....Őszintén? – néztem rá félve.

–Legyen szíves! – bólintott.

–Szaladgáltam az úton és le akartam tartóztatni a kocsisokat.

–Értem. Magát az este nem találták a helyszínen, elmenekült? – nézett rám ismét.

–Nem. Mikor észre vettem, hogy a barátaim eltűntek, kiálltam egy kocsi elé... – meséltem volna tovább mikor eszembe jutottak azok az események, amikről a rendőrségnek nem kell, hogy tudjon – Még jó hogy a sofőr félre rántotta a kocsit, csak annyi lett a baj, hogy neki csapódott egy karónak és reggel pedig a saját ágyamban keltem. – hazudtam, pedig nem kellett volna.

–Van is egy olyan esetünk ugye? Hogy az ember a kocsijával nekiment egy karónak. – fordult egy másik rendőr felé.

–Igen van. – bólintott.

–Rendben. – szólt. – Menjen ki a barátja már biztos aggódik. Várjon meg bennünket ott, ahonnan bekísértük ide. – fejezte be.

Felkeltem és aggódó pillantást vetettem a mellettem ülő két fiúra. Mindketten úgy nézetek rám, mint akik azon nyomban megölnek ha nem megyek ki a teremből. Gyorsan kimentem hát és rögtön meg is pillantottam BamBam-et, ahogy ugyanott ült, mint mielőtt bementem. Mikor észre vett sietősen felállt, elém állt megfogta a két kezem és mélyen a szemembe nézett.

–Mi történt? – kérdezte egy aggódó pillantást követően.

–Engem kiküldtek, nem tudom hogy mi lesz velünk – öleltem át szorosan. Ő kicsit habozva, de vissza ölelt. Nagyon szorosan.

–Talán nem kellene elmondanom, de láttam mi lesz veletek. – szólalt meg végül. Eltoltam magamtól, hogy a gyönyörű éj fekete szemeibe tudjak nézni.

–Elmondod?

–Egy és fél hónapot le kellene ülnötök. – mondta.

–Valahogy majd kibírjuk... – feleltem.

Bam nem szólt többet, ahogy én sem. Vártuk hogy mi fog történni. Gondolataimban elmerülve, azon gondolkodtam, hogy hogy fogjuk itt kibírni egy és fél hónapig. Majd lesz valami. Csak hogy ezt elhatároztam, kiléptek a benn lévő rendőrök.

–Kang Kun Woo! – szólt az aki kikérdezett minket, egy harmadik rendőrnek.

–Igen? – fordult felé.

–Jöjjön velünk. – szólalt meg ismét és a Kun Woo-nak nevezett személy követte őket, egy irodába.

Mikor kijöttek intett nekem, hogy kövessem őket abba a terembe, ahonnan először kiküldtek.

–Beszéltünk azzal, akit megbíztak ezzel az üggyel, Kun Woo-val. Azt mondta nem éri meg bíróságra menni ezzel, de egy és fél hónapot el kell tölteniük az itteni börtönben. – fejezte be.

Felix és Lay meglepődtek egy kicsit, én viszont nem. A rendőr nem törődött vele.

–Kérem jöjjenek velem. – mondta, az aki legelőször kísért be a kihallgató terem ajtaján. – Én tájékoztatom, a kinn várakozó barátját. – tette hozzá a másik és ki is mentünk az ajtón.
                      
A rendőr, aki vezetett minket a cellánkba, előre ment és mi pedig követtük. Láttam, ahogy BamBam játssza a meglepődött kisfiút, és vágyakozva néz utánunk. Nagyon sajnálom Bam! De el kell fogadnod. Csak másfél hónapot bírj ki!

Ne aggódj! - hallottam, azt a hangot a fejemben, amit az az eset óta BamBam nem csinált. Semmi szükség az aggodalomra. Megoldom! – fejezte be. Eközben a celláink elé értünk. A rendőr bekísérte Lay-t az elsőbe, engem a másodikba és Felix-et a harmadikba.

–Sajnálom! – szólalt meg Lay, miután halló távolságon tudtuk a rendőrt.

–Nem a te hibád! – szólt Felix is.

–Mindannyiunké! – mondtam végül. – Nem lett volna szabad annyit innunk és nem kellett volna faképnél hagynom benneteket!

–Nem önszántadból tetted, szóval az már tényleg nem a te hibád! – mondta tovább Felix.

–Hát ja! – erősítette meg Lay.

Író szemszöge

Amíg a trió a celláiban szenved, addig BamBam visszament a szállodába, hogy szerezzen az estére érkező Mark-nak egy szobát. A fiú már elindult Szöul legnagyobb házából, amit a szülei vettek neki. A fiúnak is volt egy képessége és nem is akármilyen! Farkassá tudott változni, amikor csak akart. Ezt az énjét nem sokszor használja. Nem azért, mert nem szereti, csak nincs rá szüksége. Most azonban használnia kell! Végre! Viszont eszébe jutott valami.. Mielőtt elindult épp egy medencés partit tartott és a fürdő gatyájában változott át farkassá. Mivel nem először változott már át, ezért tudta, hogy az ami rajta volt, akkor is rajta lesz ha vissza változik emberré, de nem mehet emberek közé egy fürdőnadrágban, pont egy teli emberekkel lévő városba. Ezért vissza változott emberré kivette a nadrágjából a vízálló telefonját és tárcsázta Bam számát.

–Szia BamBam! – szólt a készülékbe lihegve. – BamBam-ah hozz ruhát a Tai Mo Shan tetejére, ha telefonálok, oké? – lihegte tovább.

–Rendben. – válaszolt a fiatalabb és letette a telefont.

Mark megint farkassá változott és a Tai Mo Shan hegy felé futott tovább. A börtönben nem sokat változott a helyzet, csak annyit, hogy a semmittevéstől Lay és Kristin elaludt.

Felix szemszöge

Lefeküdtem az ágyra és gondolkodtam. Nem értem, hogy Kristin miért jött vissza, hisz elbírt volna menni az országból, mi pedig azt mondtuk volna, hogy Kristin a kitalált barátunk. Nem szerettem volna őt is belekeverni ebbe. Hisz akkor is miattam történt...De ő ezt nem tudja. Nem tudja mi folyik körülötte. Azt hiszi, hogy ez a véletlen műve...

Valami furcsát éreztem a levegőbe...Mintha valaki vagy valami közeledne Hong Kong felé. Furcsa érzés volt, ilyet még sosem éreztem. Rég óta vannak képességeim, de ilyen még nem történt. De az, aki ide tart, nem egyszerű ember...hanem valami más...egészen más! Nem tudom, hogy mi okozhatta ezt az érzést, de nyugtalanított. Visszagondoltam, hogy mit mondtak, a rendőrök. Másfél hónapot kell itt maradnunk. Vajon mikorra tervezte Kristin főnöke a visszautazást? Ha előbb mennek vissza, akkor velünk mi lesz? Nem engednek haza minket, csak egy és fél hónap után? Gondolat menetemből egy nevemen szólító hang zökkentett ki.

–Lee Felix? – kérdezte egy rendőr. – Látogatója érkezett.

HOGY MI?? Kijött volna el hozzám? Senki nem tudja hogy itt vagyok Lay-en és Kristin-en kívül!

A rendőr kinyitotta az ajtót és a kezemet megfogva vezetett valahová. Beértünk egy szobába, ahol pár rab ült egy ablak féleség mögött, ami műanyagból készült. A rendőr, aki bevezetett leültetett egy asztalhoz. Vártam, néztem, hogy mégis ki jött volna meglátogatni. Egyszer csak belépett az a személy, akit talán a legjobban utálok az egész világon. Ez pedig nem más volt, mint Kunpimook Bhuwakul. Nem tudom, miért utálom, a kezdetektől kezdve. Egyszerűen ki nem bírom állni. Ő is utál engem, szóval az érzés kölcsönös. Mikor meglátott a másik oldalról, szépen lassan jött leülni, mint valami úriember. Nem siette el a dolgokat, soha. Amióta csak ismerem, mindig lazán, ráérősen végezte a dolgait. Soha nem sietett vagy idegeskedett. Ebben az egy dologban szerettem volna hasonlítani rá. Mikor végre leült, elvette a telefont amivel kommunikálni szoktak. Én is így tettem.

–Mit akarsz? – kérdeztem csípősen.

–Most az egyszer ne veszekedjünk. – szólt ő is.

–Ki közeledik, aki nem csak ember? –kérdeztem megint.

–Mark Yi-En Tuan. Farkas. Honnan tudtad?

–Azt hiszed csak neked vannak képességeid? – kérdeztem ismét csípős hangon. – Megéreztem. – feleltem.

–Jön, hogy megismerje Kristint és segítsen nekem megvédeni őt! Tőled! – tájékoztatott tervéről, immár ő is csípős hangon.

–Mert te kevés vagy hozzá! És én is itt vagyok, meg most már GD is! – mondtam – Nem kell még egy Farkas is.

–Te is itt vagy? A börtönben döglődsz! Meg akkor is te sodortad bajba. Te miattad veszítettük el! – vágta a fejemhez a kemény szavakat.

Ekkor megelégeltem és az asztalra csaptam. A rendőr, aki velem jött, gyorsan hozzám sietett, megfogta a kezem és az ajtó felé húzott. Még utoljára láttam BamBam arcán a gúnyos mosolyt, meg azt hogy szép lassan felállt a székből és arcán a gúnyos mosollyal sétált ki. Mérges voltam rá. De a cellámhoz vezető úton, rájöttem, hogy nem is rá haragszom, hanem sokkal inkább magamra. Rájöttem, hogy én vagyok a hibás, amiért nem vettem észre hogy követtek. Akkor az én hibám volt hogy Kristin távozott közülünk és nem szeretném, hogy ez most is megtörténjen. Nem akarom, hogy most is az én lelkemen száradjon. Lehet jobb így, hogy egy farkas is lesz a közelben. Így akár mikor lehet valaki a közelben, és Kristin se fog nagyon gyanakodni, talán. Bár egyszer úgyis kérdőre fogja vonni, hogy miért nem mehet egyedül sehová. Hála a jó égnek még senki nem támadta meg és ez maradjon is így! A rendőr visszazárta a cellaajtót és tovább állt.

Mark szemszöge

Futottam és futottam. Három óra körül járhatott mikor átlépetem Kína határvonalát. Tudtam, hogy már nem kell sok és telefonálhatok is Bam-nek. Úgy gondoltam, hogy ha a Tai Mo Shan Hegy aljához érek, telefonálok neki, hogy legyen ideje feljutni a hegyre. De várjunk csak! Miért mondta, hogy ő is védelmezi Allen-t? Van neki valamilyen képessége? Hát jó BamBam! Meglássuk milyen képességgel rendelkezel! Húztam félmosolyra szám, miközben futottam. Farkasnak lenni nagyon menő, csak az a baj, hogy nem szabadna elmondanom senkinek, mert azok tiszta hülyének néznének. Persze a barátaim tudnak róla, így már nem valami nagy titok. Mikor elmondtam nekik, nem akartak nekem hinni, ezért elvezettem őket egy erdőbe és a szemük láttára változtam át. Nagyon meglepődtek és menőnek is tartották. Mikor a szüleim is megtudták egy csomó orvoshoz elvittek, hogy kigyógyítsanak belőle, de az orvosok nem tudtak kezdeni vele semmit. Apámék persze eltitkolták előlem, hogy a nagyapám is farkas volt és hogy én tőle örököltem. Végül megszerettem ezt az énem is. Imádom azt amikor futok. Olyan érzés mint amikor az ember száll. Már láttam a kiválasztott hegy alját. Nem kellett sok, hogy elérjem a célom. A hegy aljához érve, átváltoztam, elővettem a telefonom és hívtam BamBam-et.

–Indulhatsz. Mindjárt a hegy tetején leszek.

–Hívj fel ha a hegy tetején vagy. Nem indulok el, mert előbb felérnék, mint te. – válaszolta és meg sem várva válaszom, megszakította a vonalat.

Mi van? Előbb felérne nálam? Azt hogy? Na mindegy....majd meglássuk!

Vártam egy kicsit, majd lassan megindultam fel. Nem változtam át, csak sétáltam ember ként. Az út felénél ismét elővettem a mobilom és megint felhívtam a barátom.

–Felértem. Jöhetsz. – mondtam röviden és le is raktam.

Farkassá változtam és az út további részét futva akartam megtenni. Futottam, kerültem a fákat. Alig telt el két perc, mikor valami elsuhant mellettem. Vörös villámokat húzott maga után. Nagyon fura volt. Gyors, annyira gyors, hogy látni sem lehet. Gyorsabban kezdtem futni, annak a valaminek a nyomába eredtem, de persze a fák nem tudtak elugrálni az utamból, mert ha elugrottak volna nem szaladtam volna neki egy nem is kicsi fának. Hátamra estem és vonyítottam, mint egy normális kutya, ha megfájdul valamije.

–Felértél a tetejére, mi? – hallottam BamBam hangját.

Gyorsan visszaváltoztam, felálltam, hogy a szemébe nézhessek. Végig nézett rajtam és elnevette magát.

–Ezért kellett a ruha? – nevetett tovább. – Honnan jöttél? – fejezte be a nevetést.

–Éppen medencés party-t tartottam rengeteg bikinis csajjal! – mordultam fel.

–Oh...szépek voltak? – húzta perverz mosolyra száját.

–Ja. De hoztál ruhát? Nem mehetek így be a városba, még majd valaki belém szeret. – utaltam félig kigyúrt felső testemre.

–Nesze! – vágott hozzám egy nadrágot és egy hosszú ujjú felsőt.

–Kösz – mondtam, majd gyorsan felhúztam a két ruhadarabot. – De lehetnél egy kicsit kedvesebb is! Úgy gondolom, ki jár a tisztelet! Idősebb vagyok! – néztem rá kicsit szigorúbban.

–Bocsi, Hyung! Tudod nem sokat változtam az évek múltán.

–Látszik. – nevettem el magam.

–És Koreában mi a helyzet? – indultunk el lefelé a hegy oldalon.

–Hát a szüleim vettek nekem egy óriási házat. Mindenki azt mondja, hogy Szöul legnagyobb háza. Minden nap, mikor csak kedvem tartja medencés bulit tartok, rengeteg csajjal és pár baráttal.

–De minek akkora ház, ha egyedül laksz? – nézett rám.

–Mindig vannak lányok akik lusták haza menni és akkor megengedem, hogy nálam aludjanak, de követelem tőlük azt, hogy másnap menjenek el.

–Aha...és..? – nézett rám ismételten perverzen.

–Mi és? Mire gondolsz Kunpimook? – kérdeztem tőle felhúzott szemöldökkel. Ekkor leesett mire céloz. – MI? Nem mindenki külön szobában van! Nem feküdtem le egyikkel sem, pedig már kérték...

–De Hyung, miért? Egy csomó csaj odavan érted! A lábad előtt hevernek! Miért nem húztál meg egy párat?! – kérdezte ismét.

–Nem BamBam! Nem vagyok olyan, aki minden nap más lányt visz az ágyába! Megszégyeníteném a családom! Nem az élvezetnek élek és nem is fogok! Igaz mindegyik lány szép és karcsú, de egyik sem nekem való. Keresem az igazit. De veled mi van?

–Egy szerkesztőségnél dolgozom, Kristinnel. Láb-modellek vagyunk. Jó kis munka, de van benne nehézség is. Mégpedig az hogy meg kell őt védenem. Ráadásul itt van a nyakamba, az is...

–Ki az az „az”? – néztem rá.

–Lee Felix. Kibírhatatlan egy személyiség!

–Miért?

–Hát nem emlékszel? Akkor is miatta halt meg Kristin! Őt követte a Sötét Nagyúr, Zoom és a csatlósai.

–Jaa, ő az! Emlékeszem, de nem ő volt a hibás, mert Gyilkos fagy, Renzonáló és még a fehér bőrűek is a nyomában voltak.

–De akkor is vigyázhatott volna egy kicsit jobban! – akadt ki.

Zoom, ő a Sötét Nagyúr. Rengetegen álltak a szolgálatába, meg ki tudja, hogy most hányan követik. Rengeteg képességekkel rendelkező ember állt az ő oldalára. Több, mint 100 vámpír, és még ott vannak a pokolból száműzöttek is. Mindenki tiszteli és csodálja. Régebben rengeteget lehetett felőle hallani, de mióta megölte, az utolsó angyalt, vagyis Kristint visszahúzódott. Azóta eltelt több mint 150 év. Kristin újjá született és most nem tud semmiről. Lehet egy darabig így lesz a legjobb. Zoom nem tudja, hogy életben van és ne is tudja meg. Néha még ma is hallani furcsa halálesetekről, de az nagyon ritka. Zoom nevétől sokan félnek, akik hallottak róla. Nem is merik kiejteni, mert félnek hogy eljön értük a Kaszás. Ismertem egy fickót, aki elárulta Zoom-ot...másnap temették. Gyilkos fagy Zoom jobb keze, Rezonáló pedig a bal. Mind hármuknak szuperképességei vannak. Rezonáló réseket tud nyitni és ezek segítségével, egyik helyről a másikra jut. Rezonáló is egy vérbeli gyilkos. Van egy pár kesztyűje, amivel valamiféle hullám szerűséget lövel ki és ezzel győzi le/gyilkolja ellenfeleit. Gyilkos fagy, mint ahogy a neve is mondja, Gyilkos. De nem akármilyen. Ő jéggel gyilkol. Megbírja fagyasztani az embert, vagy jégcsappal szúrja át az ember testét. Zoom-nak több képessége is van. Az első és talán a legfontosabb, a villámgyorsasága, a második tudja irányítani az időjárást. Nem is csak irányítani, de a semmiből elő tud idézni egy hurrikánt, és a harmadik pedig: képes gondolattal kínozni. Idő közben már leértünk a hegyről. Egy utcán haladtunk.

–Csak azért hívtál, hogy segítsek megvédeni Kristint? – jutott eszembe a kérdés, amit még a jó előbb akartam megkérdezni.
–Nem. – válaszolta BamBam. – Remélem hoztál magaddal bőséges pénztárcát! Ki kellene hoznod őket a börtönből. – nézett fel rám.

–Kiket? – kérdeztem.

–Felix-et, Kristint és egy halandót, Lay-t. – mondta.

–Miért kerültek börtönbe? – kérdezősködtem tovább.

–Hát az úgy volt... – kezdett bele a mesébe.(...) – És most itt tartunk, hogy ülnek a börtönben. – fejezte be a történetet.

Ennek a történet végére már a szálloda előtt álltunk. Bementünk, kaptam egy kulcsot és barátommal elindultunk megkeresni a szobát. Kinn már sötétedett és fáradt is voltam. Elköszöntem BamBam-től és meg se nézve milyen az ideiglenes lakhelyem, az ajtó melletti ágyra vetettem magam és nyomban el is aludtam.

2018. augusztus 28., kedd

The Truth is in the Past /3.rész/


Harmadik Fejezet





Délután Felix karjaiban szerettem volna ébredni, de nem. Az ágy másik felén voltam, úgy hogy a lábam feküdt a párnán a fejem meg Felix lábával szemezett. M’ért is lenne tündérmese az életem?

Lassan felültem az ágyon és a mellettem alvó fiúra néztem. Mivel nem volt szívem felkelteni, felkeltem és elmentem fogat mosni. Bementem a fürdőbe, letusoltam, fogat mostam, kiléptem a mai napra szánt ruháimért és vissza a fürdőbe. Ott még gyorsan felöltöztem és kész is voltam. Már csak a hajam maradt hátra. A fürdőből kilépve a bőröndömhöz vettem az irányt és kerestem elő a hajvasalóm, amit induláskor a táska aljába raktam. Mikor megtaláltam egy konnektort kerestem, amit az ágy mellett találtam is. De mielőtt bedugtam volna az áramba észrevettem, hogy Felix még mindig az igazak álmát alussza. Most előbújt bennem a kisördög és az ágy végét megkerülve mentem át a másik oldalra. Elterveztem, hogy-hogyan fogom felébreszteni. Egyszerű. Ráugrom.  Gondoltam, majd cselekedtem is. Hátán feküdt így úgy határoztam, hogy hasára ugrok ülve. Végül mivel az ugrás túlságosan gonosz tervnek bizonyult, csak ráültem hasára. Nagyon gyorsan kinyitódtak szemei, engem pedig az ágyra lökött le a hasáról.



–Te zakkant vagy?! – ült fel gyorsan.



–Most mi van? Nem én alszok délig!



–Nincs dél! Csak délután kettő óra! – mutatott a faliórára, amit eddig észre sem vettem.



–Akkor is kelj fel! – mondtam, majd bedugtam a konnektorba a hajvasaló villásdugóját.



Megvártam még felmelegszik és szépen lassan göndöríteni kezdtem hosszú, barna hajam. Eltelt egy idő, mire befejeztem, mert elég sűrű a hajam, de mire kész lettem Felix is elkészült. Éppen a kanapéhoz igyekeztünk TV-t nézni, mikor kopogtak. Intettem barátomnak, hogy majd én megyek és célomat megváltoztatva indultam az ajtóhoz. Kinyitottam és Lay állt előttem.



–Ti ketten? – kezdett el zavarodottan mutogatni rám és a kanapén ülő Felixre.



–Áá, dehogy! Hao osztott be így – vágtam flegma arcot, ő pedig elnevette magát. – Ha-ha-ha nagyon vicces. Szóval minek köszönhetem látogatásod?



–Ja, igen. Lenne kedvetek eljönni velem valahova? Egy kis bemutató szerűség lenne. – magyarázta.



–Én benne vagyok! Felix? – néztem hátra.



–Ja, ja, aha. – intett hátra.



–Oké, akkor majd nem sokára jövök. – mondta.



–Oké, hello. – köszöntem.



–Bye – köszönt, majd becsuktam az ajtót.





Vissza mentem a kanapéhoz és mielőtt leültem volna, fejbe vágtam barátom.



–Ezt mégis miért kaptam? – kapott a fejéhez.



–Csak úgy – válaszoltam, majd lehuppantam mellé.



Mivel nem volt semmi érdekes a TV- ben - amiben hál’Istennek nem csak pornó volt- ezért a DVD-be rakott egy horror filmet, amit hozott. Megkérdeztem, hogy miért hozta és azt mondta, hogy azért, mert tudja, nem szeretem a horrort. Hát nem mondom! Mi vagyunk a legjobb barátok! Annyira utálom mikor ilyen! Amúgy is utálom, de ilyenkor különösen. Szóval, betette a horroros filmet és el is indította. Egy félelmetes résznél félelmemben hirtelen a karjába csimpaszkodtam. Rám nézett és nevetett egy jót. Köszi Felix, eddig ez a legkedvesebb dolog, amit tehettél! Nagyon hálás, vagyok! A film negyedénél ismét kopogtak. Felix gyorsan felpattant, hogy kinyissa, engem pedig magamra hagyott. Gyorsan megállítottam a filmet és az ajtó irányába néztem. Barátom szép lassan ment, nem siette el a dolgot. Odaért, majd kinyitotta. Egy percig nagyon szemezett a kívülállóval.



–Ő is jön? – hallottam meg egy ismerőst, aki BamBam volt.



–Hidd el én sem örülök neki! Csakis Kristin miatt megyek el! – válaszolt Felix, majd becsapta az ajtót. – Készülj! Jöttek! – mondta nekem.



Gyorsan elkészültünk és mentünk is ki. Kimentünk a folyosóra, BamBam a falnak dőlve, keresztbe tett lábbal és maga előtt összefont kézzel állt, míg Lay ide-oda sétált.



–Na végre! – flegmázott BamBam, a mellettem álló emberre nézve, úgy mint aki meg akarja ölni.



–Kuss – válaszolt Felix.



–Ne veszekedjetek, induljatok! – indult meg Lay.



Kimentünk a szállodából, és jobbra fordulva mentünk tovább. Szép volt a környék. Nagy házak, egy park a sarkon egyszóval gyönyörű. Az utca végén balra fordultunk és egy kis gyaloglás után, körülbelül az utca felénél, egy kis bolt előtt álltunk meg.



–Itt egy kis mindenes bolt, ha szükségetek lenne valamire. Mellesleg a szállodában is van egy kis büfé, de ha ki akartok mozdulni egy kicsit ez is megfelel. – mondta. – Igazából, nem a várost akarom bemutatni. Csak utasítást kaptam,hogy mutassam meg a kisboltot, meg igazából a várost is, de kitaláltam valami mást! Mi lenne ha üdvözölnélek benneteket? – nézett végig rajtunk, mi pedig csak bólogattunk. – Oké, kövessetek! – intett, majd elindult, mi pedig utána.



Végig mentünk a kisbolt utcáján, lefordultunk jobbra, az az utca végén, ahol egy nagy fa állt a sarkon, ott lefordultunk balra. Elhaladunk két ház előtt és a harmadik ház, valójában nem is ház volt. Lay itt is megállt.



–Nos ide is értünk! Bemegyünk és utána mindent elmondok. – mondta.



Az épület előtt pár részeges beszélgetett. Bementünk Lay széttárta a kezét felénk nézett és elkiáltotta magát.



–BEMUTATOM KÍNÁT!! – ordította.



Egy kocsma volt. Mire is számítottam? Mindenki részeg volt. Voltak akik, a barátnőjükkel csókolóztak, néhányan a földön vagy éppen a haverjaikon aludtak, egy csomóan voltak a pultnál, a zene üvöltött, amire egy csomó fiatal lány és fiú ugrált. Mikor jobban megfigyeltem, hogy honnan szól a zene, észre vettem, hogy a kocsmában DJ is volt. Életemben először jártam kocsmában. Lay a pulthoz vezetett minket és motyogott valamit a pult mögött lévő nőnek, akin alig volt ruha. Szerettem volna közelebbről is megnézni a DJ-t, így annyit mondtam BamBam-nek, hogy mindjárt jövök és a bulizó tömegen átfurakodva, próbáltam közelebb jutni. Nagy nehezen odaértem és jobban megfigyelhettem a DJ pult mögött álló embert. Fiú, nem csúnya, menő, cuki, piros hajú-biztos festett- és szexi. Miután elolvadtam a gyönyörben, újra megindultam a társaság között. Ismét nehezen jutottam vissza a bulizó fiúk és lányok között de sikerült.



–Lay! Ki a DJ? – fordultam felé.



–Ő? – mutatott arra, mire bólogattam. – G-Dragon. Egy koreai srác, akit a lányok imádnak. Nagyon jó DJ és egy banda tagja. A Banda nagyon híres, úgy Koreában, úgy külföldön is. A banda a Big Bang. Öt tagú. A tagok G-Dragon, Seungri, T.O.P, Taeyang, Daesung. Nézz utána. – adott egy kis infót.



–G-Dragon?? – kérdezett vissza BamBam.



–Ismered? – nézett rá Lay.



–Honnan ismerném? Dehogy ismerem! – fakadt ki. Látszik rajta, hogy ideges lett. – Megyek haza. Sziasztok. – fejezte be, majd az ajtó felé indulva elment.



A szemem újra G-Dragonra tévedt. Elképzeltem magam, ahogy a barátnője vagyok. Sajnos túl erős a fantáziám és olyan dolgokat képzeltem el amik soha nem történnének meg. Miután olyan dolgok történtek a fejemben, amik a valóságban lehetetlenek, észbe kaptam. Körül néztem, majd újra a DJ pult felé pillantottam. A piros hajú fiú már nem volt ott, helyette egy fekete, magas fiú állt, aki szintén a DJ szerepét játszotta. Oldalra pillantottam és ekkor tágra nyíltak a szemeim. A piros hajú G-Dragon épp felénk közeledett. Mikor köreinkbe ért lekezelt Felix-el és Lay-el, majd hozzám lépett.



–Hello! G-Dragon vagyok, a DJ, akit az előbb néztél. – nyújtotta felém kezét.



–Ö… Szia, a nevem Kristin – mutatkoztam be és boldogan elfogadtam gesztusát.



–Kri-Kristin? – csodálkozott.



–Igen. – feleltem.



Odalépett Felixhez súgott a fülébe valamit, amire Felix „Igen”- nel felelt.



–Amúgy ti hogy kerültetek ide? – intézte Layhez a kérdést.



–Bemutatom nekik Kínát. – nézett rám, majd Felixre.



–Áá… értem. Most megyek, leváltom HyungWon-t. – mondta és elment.



Felálltam és oda mentem Felixhez.



–Ismered? – suttogtam a fülébe.



–Ööö… – habozott – Gyerekkori barátom.



–Hogy-hogy én nem ismerem? – suttogtam tovább.



–Te akkor már elköltöztél – felelte.



–Aha – hagytam annyiban és visszabaktattam a helyemre.



Leültem és gondolkodtam egy kicsit a dolgokon. GD ismeri Felixet. BamBam elment, de miért? Lehet, hogy Bam is ismeri GD-t, meglátta a DJ pultnál és azért ment el? Mintha valamit titkolnának…Mind a ketten vagyis hárman, GD-vel együtt. Ekkor valamilyen oknál fogva Felix felé néztem. Ő a pult felé fordulva ült. Előtte vagy 15 üres pohárka állt, amiket éppen tölteni készült az egyik kiszolgáló nő.



–Kérsz Wisky-t? – lökött meg Lay.



Bólintottam. Intett az egyik lánynak, aki nyomban ott is termett. Leadta a rendelést és a nő nyomban ki is szolgálta. Lay felém nyújtotta az egyik poharat és egy kortyra megitta a másikat. Én is megittam és kértem még egyet… Meg még egyet és egy harmadikat is…. mindaddig, amíg részeg nem lettem.



Író szemszöge



Felix lerészegedett. Lay is. Majd Kristin is követte példájukat. Miután a triót BamBam elhagyta, nem volt aki vigyázzon rájuk. Az ok amiért Bam elment, az nem más, mint hogy látta a közel jövőt és mivel nem szeretett volna részt venni, abban amit látott, elment. Lassan mind a hárman a sárgaföldig leitták maguk és megindultak haza. A kocsmából kilépve az ellenkező irányba fordultak, mert szerintük az volt a jó út. Mentek egy darabig, ordibálva, szaladva, dülöngélve…



–Van egy ötletem! – kiáltotta Kristin – Meglátogatom a nagymamám!!



–Há’ de az má’ meghalt, nem? – kiáltott vissza Felix.



–De igen! De kit érdekel? Megyek és meglátogatom!!

–Jó, menjünk!! – kiáltotta Lay is.



Azzal megfordultak és egy ház falának nekimenve kezdték el verni, azt.



–Nagyi! Engedj be!!



–Kristin Nagyija engedj bee!! – kiáltotta Lay.



Felix tovább akart menni, mert nem akart hülyékkel lenni egy helyen, viszont egy villanyoszlop ebben megakadályozta. A nagy lendülettől a földre huppant.



–Há’ figyeljé’ má’ oda! Nem tudsz vigyázni? – kezdett kiabálni és mutogatni kezével.



Mind a hárman kiáltoztak, nem törődve azzal, hogy már mindenki alszik az utcában.



–Nem akarja kinyitni. – szólalt meg végül Kristin. – Biztos elment a boltba.



Lay is abba hagyta és leült Felix és Kristin mellé a földre.



–Meg kellene nézni valami jó filmet. – talált ki valamit Felix.



–Tényleg!!! A reszkessetek betörők hétkor kezdődik! – hangoztatta Lay és ránézett az órájára, ami azt mutatta, hogy harminc perc múlva éjfél lesz. – És még csak hat óra! Siessünk!



Ezzel a trió felállt és tovább indultak. Egyenesen haladtak, az utca végén pedig lefordultak balra. Az utca felénél Lay felkiáltott:



–Itt vagyunk! Be kell menni, hogy legyen helyünk, mert később az összes el lesz foglalva. – jelentette ki, majd a fal felé indulva, akart bemenni az ajtón. Mivel meg se közelítette az ajtót, egyenesen a falnak ütközött.. – Nézd már! Nem akar kinyílni ez a hülye ajtó! Nyílj ki, mert én azt mondtam! Ne pofázz, hanem dolgozz! – kezdett el kiáltozni.



–Várjatok! Ez egy csapba! Tudom! – szólt Felix is. – Tudom mit kell tennem! Félre az útból! – kiáltott ismét pedig senki nem volt előtte.



Kiment az útra, a szélén keresett egy nagyobb követ és elhajította. Szerencséjére a kő a falnak ütközött, nem az óriási ablaknak, ami elválasztotta a bolt ruha kirakatát az utcától. Nem elégedett meg ezzel, így fogott még egy követ és azt is elhajította. Mivel a célzó képessége most nem mondható kitűnőnek, így ez a kő se talált célba. Helyette az ülve-kiáltozó Lay fejét választotta.



–Hogy az a koszos kutya enné meg az agyad! – fordult hátra. – Nem látod hogy tárgyalok? Ez a k*rva ajtó még mindig nem akar beengedni! – magyarázta miközben felállt és a falba rúgott. – ÁÁÁÁ!!! Ez fájt! – majd újra belerúgott és ezt folytatta egy ideig.



Felix ismét fogott egy követ és azt is elhajította. De ezúttal célba is talált...A nagy ablak betörött és a riasztó sem habozott sokáig, rögtön megszólalt.



–Most már biztonságos! Mehetünk! – jelenti ki büszkén, majd szép lassan bemászik az kirakaton.



Lay feltápászkodik a földről és Felix után megy. Míg ők ezt végig csinálták észre sem vették Kristint, aki kiállt az út közepére és az arra haladó kocsik után rohangált, azt kiabálva, hogy „Aha, most megfoglak te rabló! Nem menekülhetsz el egy kiképzetlen rendőr elől!! Börtönbe fogsz kerülni...Meg te is!”.



–Áá...Segítség! Elrabolták Felix-et és Lay-t. – vette észre, hogy a fiúk nincsenek ott, ahol korábban és ismét a kocsik felé fordult. – Ki volt? Ki rabolta el őket? – kiáltozott tovább.



Ekkor jött egy kocsi, ami fekete volt, Kristin elé állt, kinyújtotta kezét és nem mozdult. Azt hitte, hogy a kocsiban ülő személy rabolta el barátait. A sofőr telefonozott, nem nézett az útra, hiszen ki állna éjfélkor az úton?! Senki. Ezért tovább telefonozott. Kristin sem ment félre, az úttesten állt kinyújtott kézzel, a közeledő autó előtt. Mivel részeg volt nem tudta mit is csinál. Az autó közeledett, ahogy a vég is. Kristin csak állt. Mozdulatlanul. Fél méter és a kaszásnak is dolga lesz. Valaki leugrott a tetőről, az úton álló lányhoz sietett és kinyújtotta egyik karját, miközben átkarolta védettje derekát. Öt másodperc....Négy....Három....Kettő...és Egy. A fiúkeze megérintette a kocsi orrát, ami behorpadt, de a fizika is jelen volt és a fiú a lánnyal együtt egy kicsit hátra csúsztak, de nagyobb bajuk nem esett. A sofőr erre felnézett. Látta a lányt, de a fiú arcán fekete napszemüveg volt és a hosszú nyakú felső eltakarta száját. Kiszállt a kocsiból. Mikor meglátta a mercédesz elejét, tágra nyílt szemmel meredt maga elé.



–Hogy merte ezt csinálni a kocsimmal?? Ki maga? Földön kívüli? – kezdett el ordibálni.



A fiú nem törődött vele. Kristinnek tágra nyíltak a szemei és leroskadt a hideg betonra. A fiú pedig követte.



–Menjen innen! – szólalt meg a fiú. – Különben feljentem diák zaklatásért.



–Honnan tud maga arról? – ijedt meg a férfi.



–Nem hallotta?! Húzzon innen és mindenkinek azt mondja, hogy nekiment egy karónak. – nézett mélyen a férfi szemébe.



–Re-rendben. – azzal beszállt a kocsiba és elhajtott.



Az ismeretlen felállt Kristin mellől. Karjaiba kapta az ijedt lányt, lement az útról vele és lerakta a járdára, majd kb. egy méter távolságra ment és megszólalt.



BB megtaláltam. A nagy áruháznál vagyunk a kocsma utcájától balra. Gyere érte, マスク(masuku(maszkban)). – fejezte be.



Kristinhez lépett.



–Mindjárt jönnek érted és haza visznek. Ne menj sehova. – súgta a fülébe az idegen. – Nekem most mennem kell. – fejezte be, majd felállt és akárcsak a pókember felmászott a tetőre és eltűnt.



Felix és Lay még mindig benn voltak fogalmuk sem volt a kinn történt dolgokról.



–Mikor kezdődik már el? – kiáltoztak idegesen.

Nem tartott sokáig és már jött is egy ember maszkban meg fekete öltözetben. Karjaiba emelte a lány és már futott is, mint a villám. Alig egy perc múlva Kristin már a szállodában volt, pizsamájában. Nem volt mást tennie minthogy befekszik az ágyába és alszik. Eközben a fiúk nem jártak ekkora szerencsével. Időközben megérkeztek a helyszínre a rendőrök és kihozták őket a boltból.



–Hol van Kristin? – kérdezte Felix, mikor nem találta az emlegetett személyt.



–Nem tudom...itt volt kinn... – felelte Lay.



A rendőrök azonnal észre vették, hogy részegek, így nem kérdeztek tőlük semmit, csak szépen beültették őket a kocsiba és elhajtottak velük a rendőrőrsre.(...) 10 óra körül Kristin fájó fejjel kelt. Észre vette hogy nincs mellette Felix, gondolta hogy megnézi a fürdőszobában, de ott se volt.



Kristin szemszöge



Arra keltem, hogy hasogat a fejem. Az órára pillantottam. 10 elmúlt 5 perce. Oldalra fordultam, hogy megnézzem Felix fenn van-e, de nem volt az ágyban. Megnéztem a fürdőben de ott sem volt. Aztán eszembe jutott....



–Jaaj!!! Ne! – kaptam a fejemhez.



Gyorsan leszaladtam az elsőre, megkerestem a tizenharmadik szobát és bekopogtam. Kinyílt az ajtó és a szerkesztő nézett rám.



–Jó reggelt!



–Szép jó...



–Nem tudja melyik szobában van BamBam? – vágtam szavába.



–De, tudom. Itt van velem.



–Beszélhetnék vele? – kérdeztem ismét.



–Persze. Kunpimook keresnek. – kiáltott be, majd elment az ajtóból és BamBam vette át a helyét. – Mi az? – kérdezte.



–Beszélnünk kell! Nagyon fontos!



–Oké. Várj egy pillanatot. – mondta, fél perc se kellett mire már felöltözve állt előttem. – Te nem vagy felöltözve. – szólt, majd felvitt a szobámba. – Szedd elő amit fel akarsz húzni.



Úgy tettem ahogy mondott. Előkerestem egy kék színű, szűk farmernadrágot és egy rövid ujjú, rózsaszín felsőt.



–De ne kukkolj! – alig hogy ezt kimondtam, már rajtam is voltak a kiválasztott darabok.



–Na, mesélj! – ült le a kanapéra én pedig mellé.



Elmeséltem neki mindent, ami tegnap történt. A kocsmától kezdve, a két fura alakig.

–Szóval azt hiszed, hagy annak a két alaknak képességei vannak? – nézett rám felhúzott szemöldökkel.



–Pontosan! Mondom, hogy ránézett az emberre és azt mondta neki, hogy húzzon el, mert feljelenti diák zaklatásért, meg hogy mindenkinek azt mondja, hogy nekiment egy karónak. A másik fickó meg villámgyors volt, akárcsak te!



–Szóval azt hiszed én voltam?



–Dehogy is! Csak mondtam, hogy villámgyors volt!



–Hmmm....ez érdekes...Amúgy hol van Felix? – kérdez rá hirtelen.



–Ja, gondolom a rendőrségen. – mondtam lazán.



–És ez olyan mindennapi dolog, mi?



–Micsoda?



–Hát hogy a rendőrségen van a barátod. – feleli.



–Mi?! Felix a rendőrségen van! – ért el az agyamig az előbbi állításom. – El kell mennünk érte!



–Gyerünk! – pattant fel.



Megfogta a kezem, megrántott én előre estem, de mielőtt a földön végeztem volna, karjaiba emelt.



–Azt hitted, mi? – nevetett.



Pislantani sem volt időm, mikor is már a kocsiban ültünk. Nagyon játssza az eszét, hogy villámgyors.- gondoltam, de nem volt valami jó ötlet gondolkodni a közelébe.



–Játszom az eszem, mi? – húzza félmosolyra száját. – Nem játszom az eszem, csak minek menjek lassan, ha tudok gyorsan is közlekedni?



–Bocsi, nem úgy gondoltam. – Meg a fenéket! Nagyon kiborító ez a villámgyorsaság!



–Na jó! Legközelebb lassan jövünk/hozlak le, hogy ne borulj ki, oké?



–Nem, így bár gyorsabban odaérünk.



–Oké de most ne gondolkodj, nehogy olyat csináljak, amit a végén megbánok! – nevetett.